Hogy ez mit jelent, nincs kifejtve, de valamit sejtünk a - nem csak szerintünk - túl hosszú film végére. Talán menedékvárost a „minden egész eltörött” érzetével szemben. Nemzeti hagyományokat, zsidó-keresztény értékvilágot semmiképp sem.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Egy értékrend, a „Zeusz törvénye” viszont többször szóba kerül, s ez az idegennek nyújtott vendégbarátságot, az egymás méltóságának tiszteletét jelenti. Amúgy komor világ ez. A görög királyok többnyire zsarnokok (demokrácia még sehol!), vezérük, Agamennon egy Darth Vader, végig páncélban és sisakban; baljós erő veszi körül, ahogy a nagy csel (a trójai faló) után a lángoló Trójába bevonul. Harcosai javában mészárolnak, Odüsszeusz meg épp ekkor törik meg legbelül. Hazafelé bolyongása a harctéri trauma (PTS) tünetegyüttese; ily módon kalandjai a sérült lelkének a kivetülései, ami túlzás persze, de lehet benne valami. Mitológiai szál látható módon nemiigen van, az egy szál Athéné időszakos megjelenésén kívül.

A klasszikus művek filmre vitele mindig kockázatos. Meghajol a rendező az eredeti mű tonnás súlya alatt és igyekszik azt hűen követni, vagy fittyet hány a patinás elődre és saját üzenetét szuszakolja. Mindeközben kikacsint korának ízlésére, mert jó, ha a pénztáraknál is csenget a nagyérdemű. Nolan mind a három variációból merít és egy keveréket állít elő. Sztár-kategóriás színészei időnként verselve beszélnek – de nem Homérosz veretes hexametereiben, hanem egy új fordítás szerinti blankvers-ben, mely határozottan Shakespeare korát és nyelvezetét idézi.

Kultúrák és identitások keverése (vagy korunknak tett gesztus?) a szereposztásnál is megfigyelhető. Szép Helénát egy tehetséges fekete színésznő játssza, az egyik markáns harcos alakítója a rendező ikonikus filmjében (Eredet) még nő volt, azóta lett operációk által transznemű. Viszont az ismert kalandok nagyjából megvannak, Küklopsztól Kirkéig, a szirénektől a szerelmes nimfáig, a trójai falótól az Ithaka szigetén henyélő kérőkig. 

Maga az ember a brand

Mindez megosztja a rendező lelkes táborát. Levetett kalappal az egész filmet inkább a „feketeöves” Nolan rajongók fogadják, sokan az eddigi legnagyobb filmjének tartva azt. Mások kissé hümmögnek és inkább a minőségi részeket mazsoláznák ki. Jómagam, a Nolan-kultusz természetrajzára utalnék, mint sajátos és visszatérő jelenségre hisz nem ritka, hogy egy alkotónak már életében „csarnok” épül tisztelgés céljaira. Ennek terében lebeg az előzetes főhajtás mely finom tereléssel a kanonizált szélirányba hajtaná az elemző töprengve tűnődő sorait is. 

Nagy levegőt véve most mégis szembe úszunk az árral. Egyebek közt azért, mert az ismert kalandok aránytalanul, időnként kapkodva kerülnek elénk, s nem világos, hogy mély gondolatokkal színezett, igényes akciófilmet látunk (a Batman-trilógia ilyen!) vagy egy belső vívódásokkal terhes, lélektani utazást. Tipikus szerzői filmet, ahol szinte színházi, belső térbe kerül a drámai lényeg. A Küklopsz-sztori kimondott csalódás; Homérosz itt jóval többet mond, ma is érvényes dolgokat. A szíréneknél Odüsszeusz az árbóchoz kötözve őrjöng, mi nézők pedig azt halljuk a halálos éneklésből, mint a viaszdugóval süketített hajóstársak: semmit. Ez ötletes megoldás. Kirké a filmben, nem mitológiai lény, hanem egy mérget kínáló boszorkány, aki „gyurmázva” torzítja disznókká a görög hajósokat, egyfajta testhorrort alkalmazva. Viszont megint villan egy áthallásos gondolat: a külső vonások és a felszín alatti mohó és vad természet együtteséről; melyik az emberi valódi lényege?  

Önemésztő civilizáció

És itt van a kérők csordája. A királyságra éhes paraziták a végig fáklyás félhomályba öltöztetett evőcsarnokban bandáznak, közben jön egy nyomasztó fenyegetés; valamiféle pusztulás közelít. És ez a nagy csavar: amikor a koldusruhás király visszatér, kiderül, hogy a fosztogató, hajókon érkező „tengeri népek” mítoszát maguk a Trójából hazafelé tartó, útközben rablóbandákká züllő görög katonák – köztük maga Odüsszeusz és serege – szülték. A civilizáció nem kívülről, hanem önmaga által pusztul: Nolan ezzel ma is élénk vitákat generáló morális üzenetet fogalmaz meg, ami méltó a tovább gondolásra – ám itt csak jelzésszerű a felvetés, szerintünk többet is megért volna. 

Van, amiből a kelleténél jóval több került a filmbe. A film végi nagy mészárlást sokalljuk, minek abból ide ennyi? A léhűtők szisztematikusan részletezett elemésztése szinte egy Tarantino filmre emlékeztet, kinek formanyelvéből Nolan (szerencsére) nemigen merít…