Mike Johnson, a képviselőház elnöke,

Ben Cardin szenátor,

Hakeem Jeffries kisebbségi vezető,

Chuck Schumer, a szenátus többségi vezetője,

Mitch McConnell, a szenátus kisebbségi vezetője,

Szenátorok,

A kongresszus tagjai,

Tisztelt vendégek,

Házelnök úr, szeretném megköszönni, hogy negyedszerre is megtiszteltek azzal, hogy felszólalhatok a demokrácia e nagyszerű fellegvárában.

Ma a történelem útkereszteződésében találkozunk. Világunk felfordulásban van. A Közel-Keleten az iráni terror tengelye szembeszáll Amerikával, Izraellel és arab barátainkkal. Ez nem a civilizációk összecsapása. Ez a barbárság és a civilizáció összecsapása.

Ez a halált dicsőítők és azok összecsapása, akik az életet szentnek tartják.

Ahhoz, hogy a civilizáció erői győzedelmeskedjenek, Amerikának és Izraelnek össze kell fognia. Mert amikor együtt állunk, valami nagyon egyszerű dolog történik. Mi győzünk. Ők veszítenek.

És barátaim, azért jöttem ma, hogy egy dologról biztosítsam önöket: győzni fogunk.

Hölgyeim és uraim!

Akárcsak 1941. december 7-e (a végső megoldásról határozó wannsee-i konferencia nyitánya) és 2001. szeptember 11-e (a World Trade Center elleni terrorámadás), október 7-e (a Hamász dél-izraeli mészárlása) is egy olyan nap, amely örökre hírhedt marad.

Ez volt a Szimchát Tóra zsidó ünnepe. Tökéletes napnak indult. Egy felhő sem volt az égen. Izraeli fiatalok ezrei ünnepeltek egy szabadtéri zenei fesztiválon. És hirtelen, reggel 6 óra 29 perckor, amikor a Gáza melletti városokban és kibucokban a gyerekek még nyugodtan aludtak az ágyaikban, a mennyország hirtelen pokollá változott. Háromezer Hamász-terrorista rontott be Izraelbe. Lemészároltak 1200 embert 41 országból, köztük 39 amerikait.

Ez a mi lakosságunkhoz képest arányaiban olyan, mint egyetlen nap alatt 20 szeptember 11-e történt volna.

És ezek a szörnyetegek megerőszakolták a nőket, lefejezték a férfiakat, élve elégették a csecsemőket, megölték a szülőket a gyerekeik szeme láttára, és a gyerekeket a szüleik szeme láttára. 255 embert, élőket és holtakat egyaránt Gáza sötét börtöneibe hurcoltak.

Izrael már 135 túszt hozott haza, köztük hetet, akiket merész mentőakciók során szabadítottak ki.

Az egyik kiszabadított túsz, Noa Argamani, itt van a galérián, feleségem, Sara mellett ül.

Október 7-én reggel az egész világ látta Noa kétségbeesett tekintetét, amikor egy motorkerékpár hátulján erőszakkal elrabolták Gázába. Néhány hónapja találkoztam Noa édesanyjával, Liorával. Rákban haldoklott. Azt mondta nekem:

"Miniszterelnök úr, van egy utolsó kívánságom. Szeretném még egyszer utoljára megölelni a lányomat, Noát, mielőtt meghalok."

Két hónappal ezelőtt engedélyt adtam egy lélegzetelállító kommandós mentőakcióra. Különleges erőink, köztük egy Arnon Zmora nevű hős tiszt, aki ebben a csatában esett el, megmentették Noát és három másik túszt.

Úgy vélem, az egyik legmeghatóbb dolog, amikor Noa újra találkozott édesanyjával, Liorával, és édesanyja utolsó kívánsága teljesült.

Noa, nagyon örülünk, hogy ma itt vagy velünk. Köszönjük.

Sok túsz családja is itt van ma velünk, köztük Eliyahu Bibas. Eliyahu Bibas a nagyapja annak a két gyönyörű vörös hajú kisfiúnak, a Bibas fiúknak, kisgyermekeknek. Őket az édesanyjukkal és Eliyahu fiával együtt ejtették túszul. Az egész családot túszul ejtették. Két gyönyörű vörös hajú gyermeket ejtettek túszul. Micsoda szörnyetegek.

Velünk van Iris Haim is, akinek fia, Yotam két másik izraelivel együtt bátran megszökött a Hamász fogságából, és tragikus módon meghaltak, miközben vissza igyekeztek jutni a mi csapatainkhoz.

Velünk vannak az amerikai túszok családjai is. Ők is itt vannak.

A fájdalom, amit ezek a családok elszenvedtek, szavakkal kifejezhetetlen. Tegnap újra találkoztam velük, és ezt ígértem nekik.

Nem nyugszom, amíg minden szerettük haza nem tér. Mindannyian.

Jelenleg is aktívan részt veszünk a szabadon bocsátásuk érdekében tett intenzív erőfeszítésekben, és bízom abban, hogy ezek az erőfeszítések sikerrel járhatnak. Néhányuk már most is zajlik.

Szeretném megköszönni Biden elnök úrnak a túszok érdekében tett fáradhatatlan erőfeszítéseit, és a túszok családjai érdekében tett erőfeszítéseit is.

Köszönöm Biden elnök úrnak, hogy az október 7-i kegyetlen támadás után szívből támogatta Izraelt. Joggal nevezte a Hamászt "színtiszta gonoszságnak". Két repülőgép-hordozót küldött a Közel-Keletre, hogy megakadályozzon egy szélesebb körű háborút. És eljött Izraelbe, hogy kiálljon mellettünk a legsötétebb órában, és ezt a látogatást soha nem fogjuk elfelejteni.

Biden elnök úr és én több mint negyven éve ismerjük egymást. Szeretném megköszönni neki az Izraelhez fűződő fél évszázados barátságát, és azt, hogy - ahogy ő mondja - büszke cionista. Valójában azt mondja, hogy büszke ír-amerikai cionista.

Barátaim, több mint kilenc hónapja az izraeli katonák határtalan bátorságról tesznek tanúbizonyságot.

Ma Avichail Reuven hadnagy van velünk. Avichail az izraeli ejtőernyősök tisztje. Családja Etiópiából vándorolt be Izraelbe. Október 7-én a kora reggeli órákban Avichail hallotta a Hamász véres ámokfutásának hírét. Felvette az egyenruháját, felkapta a puskáját, de autója nem volt. Ezért tizenkét kilométert futott a gázai frontvonalig, hogy megvédje népét. Jól hallották. Tizenkét kilométert futott, eljutott a frontvonalhoz, sok terroristát megölt, és sok-sok életet mentett meg. Avichail, mindannyian tiszteljük a figyelemre méltó hősiességedet.

Ma egy másik izraeli is itt van velünk. Avichail mellett áll. Ő Ashraf al Bahiri főtörzsőrmester. Ashraf egy beduin katona a Rahat izraeli muszlim közösségből. Október 7-én Ashraf is sok terroristát ölt meg. Először a bajtársait védte a katonai bázison, majd a szomszédos közösségek védelmére sietett, beleértve a lerombolt Be'eri Kibbutz közösségét is.

Ashrafhoz hasonlóan az IDF muszlim katonái is hatalmas bátorsággal harcoltak zsidó, drúz, keresztény és más bajtársaik mellett.

Egy harmadik hős, Asa Sofer hadnagy is itt van velünk. Asa tisztként harcolt a tankhadtestben, és megsebesült a csatában. Megsebesült a csatában, miközben a társait védte egy gránáttól. Elvesztette a jobb karját és a látását a bal szemére. Most lábadozik, és bámulatosan rövid időn belül Asa hamarosan vissza is tér az aktív szolgálatba, mint egy harckocsizó század parancsnoka.

Most tudtam meg, hogy van itt egy negyedik hős is - Yonatan hadnagy, Jonathan Ben Hamo, aki elvesztette az egyik lábát Gázában, de tovább harcolt.

Barátaim, ezek Izrael katonái - meghajlás nélkül, csüggedetlenül, félelem nélkül.

Ahogy a Biblia mondja: "felkelnek, mint az oroszlánok”. Úgy kelnek fel, mint az oroszlánok, Júda oroszlánjai, Izrael oroszlánjai.

Hölgyeim és Uraim!

Az izraeli hadsereg tagjai az izraeli társadalom minden szegletéből, minden etnikumból, minden bőrszínből, minden vallásból, bal- és jobboldali, vallásos és világi emberekből érkeznek. Mindannyiukat áthatja a Makkabeusok, az ókor legendás zsidó harcosainak mindet elsöprő szelleme.

Ma velünk van Yechiel Leiter, az egyik Makkabeus apja. Yehiel apja elmenekült a holokauszt elől, és Amerikában talált menedéket. Fiatalemberként Yechiel Izraelbe költözött, és nyolcgyermekes családot nevelt. Legidősebb fiát Moshe-nak nevezte el néhai apjáról. Moshe példamutató tiszt lett az egyik elit kommandós egységünkben. Két évtizeden át kitűnően szolgált, miközben hat gyönyörű gyermeket nevelt fel.

Október 7-én Moshe önként jelentkezett, hogy visszatérjen a harcba. Négy héttel később meghalt, amikor egy alagútaknában, közvetlenül egy mecset mellett felrobbant egy akna. Fia temetésén Yechiel ezt mondta: "Ha a holokauszt után nem jött volna létre Izrael Állam, akkor a kollektív emlékezetünkbe bevésődött volna a kép, amelyen a varsói gettóban az a tehetetlen zsidó fiú látható, amint a kezét a magasba emeli, miközben a nácik pisztolyokat szegeznek rá. De

Izrael születésének köszönhetően - folytatta Yechiel -, az olyan katonák bátorsága miatt, mint a fiam, Móse, a zsidó nép többé már nem tehetetlen ellenségeinkkel szemben."

Yechiel, kérlek, állj fel, hogy tiszteleghessünk a fiad áldozata előtt. És ígérem önnek és Izrael összes gyászoló családjának, akik közül néhányan ma itt vannak ebben a teremben, hogy szeretteik áldozata nem lesz hiábavaló. Nem lesz hiábavaló, mert Izrael számára a "soha többé" nem lehet üres ígéret. Mindig szent fogadalomnak kell maradnia. És október 7-e után a "soha többé" most van.

Barátaim,

Brutális ellenségeink legyőzése bátorságot és tisztánlátást igényel. A tisztánlátás a jó és a rossz közötti különbségtétel ismeretével kezdődik.

Mégis hihetetlenül sok Izrael-ellenes tüntető, sokan a gonosz mellé állnak. A Hamasz mellett állnak. Az erőszaktevőkkel és gyilkosokkal egy oldalon állnak.

Azokkal az emberekkel állnak, akik betörtek a kibucokba, köztük egy olyan otthonba, ahol a szülők elrejtették a gyerekeket, a két csecsemőt, a padláson, egy titkos padláson. Meggyilkolták a családot, a szülőket, megtalálták a rejtett padlás titkos zárját, majd meggyilkolták a csecsemőket. Ezek a tüntetők mellettük állnak. Szégyellniük kellene magukat ezért.

Nem hajlandók különbséget tenni azok között, akik terroristákat és civileket vesznek célba, a demokratikus Izrael Állam és a Hamász terrorista gengszterei között. Nemrég tudtuk meg az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatójától, hogy Irán finanszírozza és támogatja az Izrael-ellenes tüntetéseket Amerikában. Meg akarják zavarni Amerikát. Ezért ezek a tüntetők még július 4-én is amerikai zászlókat égettek. Szeretnék tisztelegni az Észak-Karolinai Egyetem diákszövetségi testvéreinek, akik megvédték az amerikai zászlót, megvédték az amerikai zászlót ezekkel az Izrael-ellenes tüntetőkkel szemben.

Amennyire tudjuk, Irán finanszírozza az Izrael-ellenes tüntetéseket, amelyek most is zajlanak az épület előtt - nem túl sokan, de ott vannak - és az egész városban. Nos, van egy üzenetem ezeknek a tüntetőknek:

Amikor Teherán zsarnokai, akik melegeket akasztanak darukra és nőket gyilkolnak meg, mert nem fedik el a hajukat, dicsérik, támogatják és pénzelik önöket, akkor hivatalosan is Irán hasznos idiótáivá váltak.

Ez elképesztő, teljesen elképesztő. Néhány tüntető "Melegek Gázáért" feliratú táblákat tart a magasba. Akár "Csirkék a KFC-ért" feliratú táblákat is tarthatnának.

Ezek a tüntetők azt skandálják: "A folyótól a tengerig". De sokaknak fogalmuk sincs, hogy melyik folyóról és melyik tengerről beszélnek. Nem csak földrajzból kapnak egyest, hanem történelemből is. Izraelt gyarmatosító államnak nevezik. Nem tudják, hogy Izrael földje az, ahol Ábrahám, Izsák és Jákob imádkozott, ahol Ézsaiás és Jeremiás prédikált, és ahol Dávid és Salamon uralkodott?

Izrael földje közel négyezer éve a zsidó nép hazája. Mindig is az otthonunk volt, és mindig is az lesz.

Nem csak az egyetemi tüntetők tévednek. Hanem azok is, akik ezeket a kampuszokat vezetik. Nyolcvan évvel a holokauszt után a Harvard, a Penn és szégyenszemre az én alma materem, az MIT elnöke sem tudta rávenni magát, hogy elítélje a zsidók népirtására való felhívást. Emlékeznek, mit mondtak? Azt mondták, hogy ez a kontextustól függ. Nos, hadd adjak egy kis kontextust ezeknek a zavarodott akadémikusoknak.

Az antiszemitizmus a világ legrégebbi gyűlölete. A zsidók lemészárlását évszázadokon át mindig vad vádaskodások előzték meg. A kutak megmérgezésétől kezdve a járványok terjesztésén át a levágott gyermekek vérének a pászka sütéséhez való felhasználásáig mindennel vádoltak bennünket. Ezek

a képtelen antiszemita hazugságok üldözéshez, tömeggyilkossághoz és végül a történelem legszörnyűbb népirtásához, a holokauszthoz vezettek.

Most, ahogy évszázadokon keresztül rosszindulatú hazugságokat terjesztettek a zsidó nép ellen, most a zsidó állam ellen is rosszindulatú hazugságokat terjesztettek. Nem, nem, nem. Ne tapsoljanak. Figyeljenek. A felháborító rágalmak, amelyek Izraelt rasszistának és népirtónak állítják be, Izrael delegitimálására, a zsidó állam démonizálására és a zsidók démonizálására szolgálnak mindenütt. És nem csoda, nem csoda, hogy az antiszemitizmus megdöbbentő növekedésének vagyunk tanúi Amerikában és szerte a világon.

Barátaim,

Bárhol és bármikor találkozunk az antiszemitizmus csapásával, azt egyértelműen el kell ítélnünk és határozottan, kivétel nélkül küzdenünk kell ellene.

És ne tévesszen meg senkit, ha a zsidó állam elleni vérvádak olyan emberektől származnak, akik díszes selyemruhát viselnek, és fennkölt hangon beszélnek a jogról és az igazságosságról.

Íme egy példa erre: A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze szégyenletes módon azzal vádolta Izraelt, hogy szándékosan éhezteti a gázai népet. Ez teljes képtelenség. Ez egy teljes kitaláció. Izrael több mint 40 000 segélyszállító teherautónak tette lehetővé, hogy Gázába jusson. Ez félmillió tonna élelmiszert jelent, több mint 3000 kalóriát jelent minden egyes gázai férfi, nő és gyermek számára. Ha vannak palesztinok Gázában, akik nem kapnak elég élelmet, az nem azért van, mert Izrael blokkolja, hanem mert a Hamász ellopja azt.

Ennyit erről a hazugságról, de itt egy másik: Az ICC ügyésze azzal vádolja Izraelt, hogy szándékosan civileket céloz meg. Mi a fenéről beszél? Az IDF több millió szórólapot dobott le, több millió sms-t küldött, több százezer telefonhívást intézett, hogy a palesztin civilek ne kerüljenek veszélybe. De ugyanakkor a Hamász mindent megtesz, hogy a palesztin civileket veszélybe sodorja. Rakétákat lőnek ki iskolákból, kórházakból, mecsetekből. Még a saját embereikre is lőnek, amikor azok megpróbálják elhagyni a háborús övezetet. A Hamász egyik magas rangú tisztviselője, Fathi Hamad azzal dicsekedett - ezt hallgassák meg -, hogy

a palesztin nők és gyerekek kiválóan alkalmasak arra, hogy emberi pajzsok legyenek. Ezek az ő szavai: "kitűnnek abban, hogy emberi pajzsok legyenek." Micsoda szörnyű gonoszság.

Izrael számára minden civil haláleset tragédia. A Hamász számára ez egy stratégia. Valójában azt akarják, hogy palesztin civilek haljanak meg, hogy Izraelt bemocskolják a nemzetközi médiában, és nyomást gyakoroljanak rá, hogy fejezze be a háborút, mielőtt az megnyerhető lenne.

Ez lehetővé tenné a Hamász számára, hogy túléljen még egy napot, és ahogy megfogadták, újra és újra és újra végrehajtsák október 7-ét. Nos, biztosíthatom Önöket, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rájuk, soha nem fogom megengedni, hogy ez megtörténjen.

Az amerikaiak túlnyomó többsége nem dőlt be ennek a Hamász-propagandának. Továbbra is támogatják Izraelt, és szeretném elmondani: Köszönöm Amerikának, és köszönöm a szenátoroknak és a képviselőházi tagoknak, akik továbbra is támogatnak minket, továbbra is támogatják Izraelt, továbbra is támogatják az igazságot és átlátnak a hazugságokon.

Ami azonban azt a kisebbséget illeti, amelyik esetleg bedőlt a Hamász átverésének, azt javaslom, hogy hallgassanak John Spencer ezredesre. John Spencer a városi hadviselés tanulmányainak vezetője a West Pointon. Minden nagyobb városi konfliktust tanulmányozott, eredetileg azt akartam mondani, hogy a modern történelemben, de kijavított. Nem. A történelemben.

Izrael - mondta - több óvintézkedést tett a polgári károk megelőzésére, mint bármelyik hadsereg a történelem során, és ezzel túlmutat azon, amit a nemzetközi jog előír.

Ezért van az, hogy a hallott hazugságok ellenére a gázai háborúban a városi háborúk történetében az egyik legalacsonyabb a fegyveres és a nem fegyveres áldozatok aránya. És tudni akarják, hol a legalacsonyabb ez az arány Gázában? Rafahban a legalacsonyabb. Rafahban. Emlékeznek, mit mondtak sokan? Ha Izrael bemegy Rafahba, több ezer, sőt talán több tízezer civil fog meghalni. Nos, a múlt héten elmentem Rafahba. Meglátogattam a csapatainkat, amint befejezték a Hamász megmaradt terrorista zászlóaljai elleni harcot. Megkérdeztem az ottani parancsnokot: "Hány terroristát számoltak fel Rafahban?". Pontos számot mondott: 1203. Megkérdeztem tőle: "Hány civilt öltek meg?". Azt mondta: "Miniszterelnök úr, gyakorlatilag egyet sem. Egyetlen incidenst leszámítva, amikor egy bomba repesze eltalált egy Hamász fegyverraktárt, és akaratlanul megölt két tucat embert, a válasz gyakorlatilag az, hogy egyet sem"." Tudni akarják, miért? Mert Izrael a civileket kimenekítette a veszélyből, amiről azt mondták, hogy soha nem tudjuk megcsinálni, de mi megtettük.

Ezeket a mai hősöket, Izrael hősies katonáit nem szabad elítélni azért, ahogyan a gázai háborút vezetik. Dicséretet érdemelnek.

Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak, akik ma itt vannak, akik határozottan szembeszálltak az ICC hamis vádjaival, és kiálltak az igazság mellett. Ezek a hazugságok nem csak rágalmak. Hanem egyenesen veszélyesek. Az ICC megpróbálja megbilincselni Izrael kezét, és megakadályozni, hogy megvédjük magunkat. És ha Izrael keze meg van kötve, akkor Amerika a következő. Megmondom, mi lesz a következő. Az összes demokrácia terrorizmus elleni harci képessége veszélybe kerül. Ez a tét. Tehát hadd biztosítsam önöket, hogy a zsidó állam keze soha nem lesz megbilincselve. Izrael mindig meg fogja védeni magát.

Barátaim,

A Közel-Keleten a gyakorlatban Irán áll a terrorizmus, a zűrzavar, a káosz és a gyilkosságok mögött. És ez nem meglepő. Amikor megalapította az Iszlám Köztársaságot, Khomeini ajatollah azt ígérte: "Forradalmunkat az egész világra exportáljuk. Az iszlám forradalmat az egész világra fogjuk exportálni." Most tegye fel magának mindenki a kérdést, hogy végül is melyik ország áll Irán mániákus terveinek útjában, hogy a radikális iszlámot a világra kényszerítse? És a válasz egyértelmű: Amerika, a nyugati civilizáció őrzője és a világ legnagyobb hatalma. Ezért tekinti Irán Amerikát a legnagyobb ellenségének.

A múlt hónapban hallottam egy sokatmondó megjegyzést, látszólag a gázai háborúról, de valami másról. Az iráni szövetséges, a Hezbollah külügyminisztere mondta a következőket:

"Ez nem háború Izrael ellen. Izrael - mondta - csupán egy eszköz. A fő háború, az igazi háború Amerika ellen folyik".

Az iráni rezsim attól a pillanattól kezdve, hogy hatalomra került, harcolt Amerika ellen. 1979-ben megrohamozta az amerikai nagykövetséget, és 444 napon át túszként tartott fogva több amerikai embert. Azóta Irán terrorista megbízottjai célba vették Amerikát a Közel-Keleten és azon túl is. Bejrútban 241 amerikai katonát öltek meg. Afrikában amerikai nagykövetségeket robbantottak fel. Irakba robbanóanyagot szállítottak, hogy amerikai katonák ezreit csonkítsák meg és öljék meg. Amerikában valósággal halálosztagokat küldtek. Halálosztagokat küldtek ide, hogy megöljék a volt külügyminisztert és a volt nemzetbiztonsági tanácsadót. És mint nemrég megtudtuk, még Trump elnök meggyilkolásával is szemtelenül fenyegetőztek.

Irán azonban megérti, hogy ahhoz, hogy valóban kihívást jelentsen Amerikának, előbb meg kell hódítania a Közel-Keletet. Ehhez pedig számos megbízottját használja fel, köztük a húszikat, a Hezbollahot és a Hamászt.

A Közel-Kelet szívében azonban Irán útjában egy büszke Amerika-barát demokrácia áll - az én országom, Izrael Állam.

Ezért skandálják a teheráni tömegek előbb azt, hogy "Halál Izraelre", és csak utána azt, hogy "Halál Amerikára". Irán számára Izrael az első, Amerika a következő. Tehát amikor Izrael a Hamasz ellen harcol, mi Irán ellen harcolunk. Amikor a Hezbollah ellen harcolunk, Irán ellen harcolunk. Amikor a húszik ellen harcolunk, Irán ellen harcolunk. És amikor Irán ellen harcolunk, akkor az Amerikai Egyesült Államok legradikálisabb és leggyilkosabb ellensége ellen harcolunk.

És még egy dolog. Amikor Izrael azért cselekszik, hogy megakadályozza Iránt abban, hogy nukleáris fegyvereket fejlesszen ki, olyan nukleáris fegyvereket, amelyek elpusztíthatják Izraelt, és az összes amerikai várost fenyegetik, minden várost, ahonnan önök származnak, akkor nemcsak magunkat védjük. Hanem önöket is védjük.

Barátaim,

Ha egy dologra emlékeznek, egyetlen dologra ebből a beszédből, akkor erre emlékezzenek:

A mi ellenségeink a ti ellenségeitek, a mi harcunk a ti harcotok, és a mi győzelmünk a ti győzelmetek lesz.

Hölgyeim és uraim!

Ez a győzelem a láthatáron van. A Hamász izraeli legyőzése hatalmas csapás lesz Irán terrortengelyére. E tengely egy másik része, a Hezbollah október 8-án, egy nappal a Hamász-támadás után támadta meg Izraelt. Több ezer rakétát és drónt indított ellenünk. Észak-Izraelben 80 000 állampolgárunk evakuálta otthonát, és gyakorlatilag menekültekké váltak saját földjükön. Elkötelezettek vagyunk a hazatérésük mellett. Ezt inkább diplomáciai úton szeretnénk elérni. De hadd legyek világos: Izrael mindent megtesz, amit meg kell tennie, hogy helyreállítsa északi határaink biztonságát, és biztonságban hazatérhessenek lakóink az otthonaikba.

Múlt pénteken egy harmadik iráni csatlós, a húszik egy halálos drónnal támadták Tel-Avivot. Az amerikai konzulátustól néhány száz méterre robbant fel, egy ember meghalt, kilenc pedig megsebesült. Szombaton engedélyeztem a támadásra adott gyors választ.

Ezt minden ellenségünknek tudnia kell. Azok, akik megtámadják Izraelt, nagyon súlyos árat fognak fizetni.

És miközben minden fronton védekezünk, tudom, hogy Amerika fedez minket. És ezt köszönöm nektek. Az összes oldalról. Köszönöm.

Barátaim,

Amerika évtizedeken keresztül nagylelkű katonai segítséget nyújtott Izraelnek, és a hálás Izrael kritikus fontosságú hírszerzési információkkal látta el Amerikát, amelyek sok emberéletet mentettek meg. Közösen fejlesztettük ki a Föld legfejlettebb fegyvereit. Óvatosan választom meg a szavaimat:

közösen fejlesztettük ki a Föld legfejlettebb fegyvereit, amelyek mindkét ország védelmét szolgálják. És segítünk abban is, hogy az amerikai katonáknak ne kelljen bakancsukkal a földre lépni, miközben megvédjük közös érdekeinket a Közel-Keleten.

Nagyra értékelem Amerika támogatását, beleértve ezt a jelenlegi háborút is. De ez egy kivételes pillanat. Az amerikai katonai segélyek gyorsított folyósítása drámaian felgyorsíthatja a gázai háború befejezését, és segíthet megelőzni egy szélesebb körű háborút a Közel-Keleten.

A második világháborúban, amikor Nagy-Britannia a civilizáció frontvonalán harcolt, Winston Churchill ezekkel a híres szavakkal fordult az amerikaiakhoz: "Adjatok nekünk eszközöket, és mi befejezzük a munkát." Ma, amikor Izrael a civilizáció frontvonalán harcol, én is Amerikához fordulok: "Adjatok nekünk gyorsabban eszközöket, és gyorsabban befejezzük a munkát."

Kedves barátaim,

A gázai háború akár már holnap véget érhet, ha a Hamász megadja magát, lefegyverzi magát és visszaadja az összes túszt. De ha nem teszik, Izrael addig fog harcolni, amíg el nem pusztítjuk a Hamász katonai képességeit és uralmát Gázában, és haza nem hozzuk az összes túszunkat.

Ezt jelenti a teljes győzelem, és mi nem fogunk kevesebbel beérni.

A Hamász legyőzése utáni napon egy új Gáza jöhet létre. Az én elképzelésem szerint az a nap egy demilitarizált és deradikalizált Gáza lesz. Izrael nem törekszik Gáza újra betelepítésére. De a belátható jövőben meg kell tartanunk ott a legfőbb biztonsági ellenőrzést, hogy megakadályozzuk a terror újjáéledését, és biztosítsuk, hogy Gáza soha többé ne jelentsen fenyegetést Izraelre.

Gázának olyan palesztinok által vezetett polgári közigazgatásra van szüksége, akik nem Izrael elpusztítására törekszenek. Ez nem túl nagy kérés. Ez egy alapvető dolog, amit jogunk van követelni és megkapni.

A palesztinok új generációját már nem szabad arra tanítani, hogy gyűlöljék a zsidókat, hanem arra, hogy békében éljenek velünk. Ezt a két szót, a demilitarizációt és a deradikalizációt, ezt a két fogalmat alkalmazták Németországban és Japánban a második világháború után, és ez évtizedekig tartó békéhez, jóléthez és biztonsághoz vezetett.

Győzelmünk után a regionális partnerek segítségével Gáza demilitarizálása és deradikalizálása is a biztonság, a jólét és a béke jövőjéhez vezethet. Ez az én elképzelésem Gázáról.

Íme az én elképzelésem a tágabb Közel-Keletről. Ezt részben az is alakítja, amit a II. világháború után láttunk. A háború után Amerika biztonsági szövetséget kötött Európában a növekvő szovjet fenyegetés ellen. Hasonlóképpen, Amerika és Izrael ma biztonsági szövetséget köthet a Közel-Keleten, hogy szembeszálljon a növekvő iráni fenyegetéssel.

Minden olyan országot, amely békében él Izraellel, és minden olyan országot, amely békét fog kötni Izraellel, meg kell hívni, hogy csatlakozzon ehhez a szövetséghez. Ennek a lehetséges szövetségnek egy pillantását láthattuk április 14-én. Az Egyesült Államok vezetésével több mint fél tucat nemzet dolgozott Izrael mellett, hogy segítsen semlegesíteni több száz rakétát és drónt, amelyeket Irán indított ellenünk.

Köszönöm, Biden elnök úr, hogy összehozta ezt a koalíciót.

Az általam elképzelt új szövetség az úttörő Ábrahámi Megállapodás természetes folytatása lenne. Azokban a megállapodásokban béke köttetett Izrael és négy arab ország között, és a republikánusok és demokraták egyaránt támogatták őket.

Van egy nevem ennek az új szövetségnek. Azt hiszem, így kellene hívnunk: Ábrahám Szövetség.

Szeretnék köszönetet mondani Trump elnök úrnak a történelmi jelentőségű Ábrahámi Megállapodás megkötésében játszott vezető szerepéért. Az amerikaiakhoz hasonlóan az izraeliek is megkönnyebbültek, hogy Trump elnök épségben megúszta az ellene irányuló aljas támadást, az amerikai demokrácia elleni aljas támadást. A demokráciákban nincs helye a politikai erőszaknak.

Szeretnék köszönetet mondani Trump elnök úrnak mindazért, amit Izraelért tett, a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitás elismerésétől kezdve az iráni agresszióval szembeni fellépésen át Jeruzsálem fővárosunkként való elismeréséig és az amerikai nagykövetség odaköltöztetéséig. Ez Jeruzsálem, az örök fővárosunk, amelyet soha többé nem oszthatunk meg.

Kedves barátaim, demokraták és republikánusok,

A felfordulásos idők ellenére bizakodó vagyok a jövőt illetően. Izraellel kapcsolatban azért vagyok bizakodó, mert népem, a zsidó nép, a pokol mélyéről, a jogfosztottságból és a népirtásból emelkedett ki, és minden esély ellenére visszaszerezte szuverenitását ősi hazájában, és egy erős és élénk demokráciát épített, egy olyan demokráciát, amely az egész emberiség javára feszegeti az innováció határait.

Azért vagyok bizakodó Amerikával kapcsolatban, mert bizakodó vagyok az amerikaiakkal kapcsolatban. Tudom, hogy ennek az országnak az emberei mennyi áldozatot hoztak a szabadság védelmében. Amerika továbbra is a fény és a jó ereje lesz egy sötét és veszélyes világban. A szabad népek számára Amerika továbbra is a szabadság jelzőfénye marad, amelyet rendkívüli alapítói 1776-ban elképzeltek.

Bízom abban, hogy a két nemzet együttesen legyőzi a zsarnokokat és a terroristákat, akik mindkettőnket fenyegetnek. Izrael miniszterelnökeként ezt ígérem Önöknek: nem számít, mennyi időbe telik, nem számít, milyen nehéz út áll előttünk, Izrael nem fog engedni. Izrael nem fog meghajolni. Meg fogjuk védeni a földünket. Megvédjük a népünket.

Harcolni fogunk, amíg el nem érjük a győzelmet. A szabadság győzelmét a zsarnokság felett, az élet győzelmét a halál felett, a jó győzelmét a rossz felett. Ez a mi ünnepélyes elkötelezettségünk.

És továbbra is együtt fogunk működni az Egyesült Államokkal és arab partnereinkkel annak érdekében, hogy a problémás régiót az elnyomás, a szegénység és a háború elmaradott területéből a méltóság, a jólét és a béke virágzó oázisává alakítsuk át. Ebben a nemes küldetésben, mint sok másban, Izrael mindig Amerika nélkülözhetetlen szövetségese marad. Sűrű és nehéz időkben, jó és rossz időkben Izrael mindig az Önök hűséges barátja és rendíthetetlen partnere lesz.

Izrael népe nevében azért jöttem ma ide, hogy elmondjam: Köszönöm, Amerika. Köszönöm a támogatást és a szolidaritást. Köszönöm, hogy a szükség órájában Izrael mellett álltak. Együtt fogjuk megvédeni közös civilizációnkat. Együtt fogjuk biztosítani mindkét nemzetünk ragyogó jövőjét.

Isten áldja meg Izraelt.

Isten áldja Amerikát.

És Isten áldja meg örökre Izrael és Amerika nagyszerű szövetségét.

Iratkozzon fel a Hetek megújult hírlevelére! Hetente egy csokorban ajánljuk különleges tartalmainkat, a legizgalmasabb interjúinkat, videóinkat, világnézeti és kiemelt cikkeinket.  EZEN A LINKEN TUD FELIRATKOZNI.

Legfrissebb online híreinkért csatlakozzon a Hetek belső Viber-csoportjához! Így nem kell órákat szörföznie a híroldalak között, tőlünk megkapja telefonjára a nap legfontosabb világnézeti tartalmait.  CSATLAKOZZON A CSOPORTHOZ EZEN A LINKEN.