Az extrovertált alfa típusú férfiakat talán felesleges is bemutatni, mert őket szinte mindenki ismeri. De azért talán mégis érdemes néhány jellemzőt felsorakoztatni, már csak azért is, hogy érzékeltessük miben tér el a szigma-trendtől.

Az alfák szeretnek a figyelem középpontjában állni, nehezen viselik a perifériát, a mellőzöttséget, de igazából ezek szinte ismeretlenek számukra, mivel mindig törekednek arra, hogy a társaság meghatározó személyiségei legyenek. Nagy hangsúlyt helyeznek a külső megjelenésre, mindig követik az aktuális trendet és divatot. Adnak a külső véleményekre, mindig fontos igazodási pontot jelent számukra az, hogy ki mit mond/gondol róluk, gyakorlatilag az ennek való megfelelés a fő motiváló erő. A társaság középpontjában való fix pozíció megőrzése oltárán feláldozzák személyiségük lényegét, mivel jóval értékesebb számukra az, hogy szórakoztassák a nagyközönséget, teljesen mindegy milyen áron teszik ezt.

Az említett férfi típus a vonzalmat a trendi megjelenéssel, határozottsággal és látványos népszerűséggel éri el. A női nem számára többé-kevésbé az alfa-hímek jelentik a tökéletes társat. Legalábbis eddig így volt, most úgy tűnik az alfáknak leáldozóban van főleg, hogy a macsó kultúrának létezik egy rendkívül visszataszító, társadalom pusztító szélsősége is, ami a nőket tárgynak, céljaik eszközének tekinti csupán.

Macsó kultúra ultrája

A nők szexuális tárggyá történő lesilányulása sajnálatos módon több kultúrában is jelen van. Nem is kell messzire mennünk, elég csak a Földközi-tenger egyik legkellemesebb dél-olasz városkájáig, a Nápolyhoz közeli Caivanoig, ahol két kislányt erőszakolt meg a napokban egy fiú banda.

Vagy, - hogy egy másikat is említsünk - ott van a néhány héttel korábban – szintén Olaszországban – a szicíliai Palermóban történt szexuális bántalmazás esete, ahol egy 19 éves fiatal nőt egy 7 fős férfitársaság itatott le, adott neki drogot, majd ezt követően csoportosan megerőszakolták, megverték és mindezt még videóra is vették.

Ezen kriminális esetek egyik konklúziója lett, hogy ahol a macsó kultúra erős, ott az ilyen és ehhez hasonló erőszakos cselekedeteket is másként igazolják – számolt be az Euronews.com.

Afganisztánt is érdemes megemlíteni, bár nem olyan szempontból, ahogy az olasz eseteket. Itt a nők jogai hónapról hónapra, hétről hétre csorbulnak, ám segítségre nem igazán számíthatnak. A tálib hatalomátvételt követő időszak jellemzően nem a nők és férfiak közti jogi és társadalmi egyenlőség kialakításáról szólt.

Napjainkra gyakorlatilag a nők jogainak nagy mértékű felszámolása zajlik ebben a térségben. Teljes testet elfedő (még a szemet is) öltözetben kénytelenek a nők nyilvános helyeken megjelenni, aminek egyik fő oka, a testükkel (és szemükkel) történő szexuális igézetnek visszaszorítása. Arra ugyan adatok nem igazán szolgálnak, hogy az afgán nők a korábbi években milyen szexuális abúzust követhettek el férfi társaikon, minden esetre a tálib erkölcsrendészet fokozott figyelmet fordít a problémára.

A macsó kultúra egy egészen más típusa nyilvánul meg itt, közel sem az olasz esetekhez hasonló módon, de mégis egyértelműen felismerhető a nők személyként (ill. emberként) történő mellőzöttsége. Talán e jelenségek kultúránként eltérő változatai adhatnak okot az alfa férfi típusok népszerűségének csökkenésére, egyúttal teret adva egy új férfi-ideál felnövekedésének. 

Öntörvényű szigmák

Azon lehet vitatkozni, hogyan születtek meg a különböző karaktertípusok (egyébként ezek a jegyek nem csak férfiakra, de nőkre is értelmezhetőek, bár közel sem olyan jellemzőek, mint a férfiak esetében), a történelmi események alakulása, vagy társadalmi változások, esetleg gazdasági nehézségek adnak okot a változásokra.

Az is elképzelhető, hogy ezek mindig is léteztek, csak nem definiáltuk őket. Minden esetre érdekes megfigyelni milyen személyiségi jegyek erősödtek meg a különböző korokban, és mi alakíthatta ki ezeket. Napjainkban zajló társadalmi változásaira (csak, hogy néhányat említsünk: közösségi média térben zajló „élet”, nemi identitási válságok, házasságokban felmerülő problémák, válások, nem váltások, gyermekbántalmazások, lmbtq-mozgalmak hatásai, cancel culture, zsidó-keresztény kultúra eltörlésére irányuló törekvések, háborúk) való reflexióként is értelmezhető a szigmák kialakulása.

A szigma jellemzői például a szabályok áthágása, az öntörvényűség, mely abból fakad, hogy nem szereti, ha kívülről megmondják neki mit és hogyan tegyen.

Ennek a személyiség típusnak saját, belső törvénye van, amelyhez igazodik minden egyes döntéshozatalkor, és csak akkor hajlandó változtatni vagy akár külső véleményt elfogadni, ha az a belső karakterében egy (szubjektíve!) pozitív irányú változást tud elérni. Egyáltalán nem érdeke és célja a közösség középpontjában való aktív szerepvállalás, nem akar ilyen szempontból meghatározó lenni. Csendes, de ugyanakkor, ha véleményt fogalmaz meg annak súlya van, általában mély és érdekes hozzászólások jellemzik.

A csacsogás, pletykálás, felesleges small talk-ok merőben távol állnak tőle, ha egy mód van rá, ebből inkább kimarad. Így jellemzően a közösségi térben sem olyan aktív, sokszor még profillal sem rendelkezik, mivel nem célja, hogy idegen emberekkel ossza meg az életét. Kerüli a feltűnést, sosem viselkedik harsányan, beszéde is csendes, megfontolt. Az emberekhez való viszonyulása tekintetében egy introvertált, zárkózott személynek tűnhet, ámbár ez nem egészen van így, mert a visszafogottsághoz nem határozatlanság vagy lányos zavar társul, egyszerűen csak nincsen szüksége külső véleményekre és megerősítésre ahhoz, hogy önmagát pozícionálja, egyúttal elfogadja/elfogadtassa.

Társ tekintetében visszautasító, nem közvetlen, nem barátságos, ugyanakkor egyenrangúan elfogadó mindenkivel szemben.

Külső szem számára mégis izgalmas és vonzó, mivel a titokzatossága mellé intelligencia párosul, amely miatt a másikban azt a vágyat kívánja felébreszteni, hogy mindenképpen meg akarja ismerni és szeretne valahogyan a szigma figyelmének középpontjába kerülni. Ez egyúttal nyomasztó és addiktív, mert a másik fél egyáltalán nem érzi önmagát szabadnak ebben a viszonyban, mivel egy függő, kényszeres állapot. A szigma férfi típus nem szenved azért, hogy egy nő figyelmét és kíváncsiságát felkeltse (vannak olyan említések, ahol még a férfiak figyelmét is hangsúlyozza) a saját céljait tartja szem előtt, mindent alárendel ennek, olykor gátlástalan módon. Az ilyen ember egyébként, ha nem romantizáljuk túl a pszichopata karakterhez áll a legközelebb. 

Formát öltve: James Bond

Ha nagyon akarjuk példákkal illusztrálni a szigma férfi típust, akkor a Daniel Craig színésszel fémjelzett James Bond karakter pont ilyen. A filmben szereplő ügynökre valóban illik a fenti leírás, nem szószátyár, nem harsány, még mosolyt sem sokszor látni az arcán, mert hát minek is az. Érzései lehet, hogy vannak, de azoknak jelét sem adja, még a legkeményebb szituációkban sem. Visszafogott, megfigyelő, úgy válik a társaság cream-jévé, hogy közben a háttérben marad. A nők nem kellenek neki, vállról pattintja legyen szó akárkiről. Elég mesterkélt és egyáltalán nem életszerű, mégis egy valós és létező férfi típus lett belőle. A másik tipikus szigma karakter az Amerikai pszichó című filmből ismert Patrick Bateman, aki gyakorlatilag egy beteg pszichopata. 

Ha pedig az alfa-hímet ma leginkább megtestesítő karakterét keressük, akkor az Andrew Tate lesz, aki pont James Bond ellentétje.

Tate harsány, folyton szerepel, teljesen mindegy, hogy milyen kotextusban a lényeg a népszerűség és a médiában töltött perc/megjelenés aránya, a 15 perc hírnév sokszor. Luxus autók, bordélyházak, prostitúció, piszkos ügyek és rengeteg sajtó visszhang, ami a hiúsága sebtapasza, még a börtönt is és a bilincset is pikírt vigyorral viseli, a lényeg, hogy jól fessen, jót szóljon. 

Tehát ezek a lehetőségek kedves férfiak, lehet választani!

(Hetek)