Nem akar lemaradni a Hetek legújabb kisfilmjeiről, podcast-adásairól? Iratkozzon fel Youtube csatornánkra itt!

“Arra számítottam, hogyezt a vagyont, rengeteg időt és energiát azért adom ki, hogy megtanuljak gondolkodni. Ők azonban arra kényszerítenek, hogy úgy gondolkodj, ahogy ők akarják.

Rájöttem, hogy ez őrület. Azt hittem Amerika már, de annyi hasonlóságot találtam közte és Észak-Korea között, hogy aggodalommal töltött el."

- nyilatkozta a lány.

Észak-Koreához hasonlóan a nyugatellenes érzelmek és a bűntudatkeltés számos példáját átélte az egyetemen. Orientációs hetén például a tanári kar egy tagja megrótta, amiért kijelentette, hogy tetszik neki a klasszikus irodalom.

“Azt mondtam szeretem azokat a könyveket. Azt hittem ez jó dolog. Erre ő: 'tudta, hogy ezek az írók kolonialista gondolkodásmódúak voltak? Rasszisták és bigottak voltak, és tudatalatt átmossák az agyadat.'"

Amikor a gender-névmások témájára és az angol nyelv manipulálására terelődött a szó, Park mégjobban összezavarodott. Akkor most nem elég a "he, she" használatának megkülönböztetése a nemek esetén, hanem ki kell derítenie, ki milyen neműnek tartja magát és aszerint választani, hogy szólítsa meg őket?

“Az angol a harmadik nyelvem. Felnőttként tanultam meg. Még mindig keverem néha a 'he-t' és a 'she-t', most pedig arra kérnek, használjam a 'they-t'? Hogy a csudába ültessem be azt a mondataimba? Káosz volt. Olyan érzés volt, mintha visszafejlődött volna a civilizáció."

Hozzátette:

"még Észak-Korea sem ilyen őrült... egész tébolyult volt, de nem ennyire."

Egy idő után Park abbahagyta professzoraival való veszekedést és megtanulta befogni a száját, hogy le tudjon diplomázni. Legmarkánsabb kritikáját annak a woke-rétegnek tartotta fenn, akik folyamatosan azon sírnak, hogy elnyomják őket.

“Én láttam elnyomást, tudom, hogy hogy néz ki. Ezek a gyerekek állandóan azt hangoztatják, mennyire elnyomják őket és mennyi igazságtalanságot tapasztalnak.

Nem tudják mennyire nehéz szabadnak lenni...Én szó szó szerint a Góbi sivatag közepén keltem át a szabadságért. De amit tettem, az semmi, sokan keményebben küzdöttek, mint én, de nem sikerült nekik."

A kritikai gondolkodásra való képtelenségnek komoly, kézzelfogható következményei vannak a társadalomra nézve. Park felidézte az interjújában, hogy például képtelen volt meglátni, hogy Kim Dzsongun volt a legkövérebb az országban sőt azt hitte, ő is éhezik, miközben az emberek éheztek.

 "Istenem, hogy nem vettem észre, hogy kövér? Mert sohasem tanultam meg kritikusan gondolkodni. Ugyanez történik Amerikában.

Az emberek látják a dolgokat, de egyszerűen elvesztették a képességüket a kritikai gondolkodásra."

Miután látta az emberiség legrosszabb megnyilvánulásait Észak-Koreában, majd menekülése után az agymosást az Egyesült Államokban, a lány beismerte, elég keserűen és reménytelenül érzi magát. 

"Ti annyira elvesztettétek a józan eszeteket, amelyet észak-koreaiaként nem is tudok felfogni. Hova tovább? Nincs jogállam, nincs erkölcs, már semmi sem jó, sem rossz, ez teljes káosz. Gondolom, ezt akarják, hogy elpusztítsanak minden dolgot, és új kommunista paradicsommá építség újjá a nemzetet. "

(DailyWire/Hetek)