A több mint 1600 szülő részvételével végzett kutatás szerint a szülőket gyakran nyomás alá helyezték, hogy ahelyett, hogy a gyerekük nemi diszfóriáját kezeltetnék, inkább a nemváltásra ösztönözzék őket.

A kutatásban olyan szülők szerepeltek, akiknek a gyerekei 11 és 21 éves koruk között kezdték el önmagukat transzneműként azonosítani. A felmérésből az is megállapítható, hogy a lányokat sokkal magasabb arányban érinti a nemi diszfória, mint a fiúkat: az ettől a rendellenességtől szenvedő fiatalok 75 százaléka lány.

Azoknak a gyerekeknek a körében, akiknél később nemi diszfóriát állapítottak meg, kiderült, hogy már korábban is voltak mentális problémák.

Gyakoriak voltak a korábbi mentális egészségügyi problémák, és az érintett fiatalok nagyobb arányban váltottak nemet társadalmi és orvosi értelemben egyaránt. A szülők arról számoltak be, hogy gyakran nyomás alatt érezték magukat az orvosok részéről, hogy erősítsék meg a gyerekük új nemét és támogassák őket a nemváltási folyamat során is”

- derül ki a tanulmányból.

A kutatás szerint a gyerekek nemi diszfóriájának és transzneműségének az oka az, hogy a fiatalok nagyon hatnak egymásra, főleg az azonos társaságba tartozók, és ez különösen igaz a lányokra.

A Northwestern University tanulmánya szerint azonban a nemi diszfóriában szenvedő gyerekeken nem segít a nemváltás, sőt csak még rosszabbá válik tőle a helyzet, hiszen visszafordíthatatlan következményekkel jár.

A Washington Post nemrégiben közzétett egy felmérést és cikket, amelyek szerint a magukat transzneműnek tartó felnőttek örültek annak, hogy nemet váltottak, az egyetem kutatói viszont megállapították, hogy abban a felmérésben a transznemű emberek sokkal negatívabbnak ítélték a saját mentális egészségüket és a közösségi életüket, mint a társadalom többi része.

A transzneműek 78 százaléka arról számolt be, hogy gyerekként vagy tinédzserként voltak mentális egészségügyi problémái.

Az egyetem kutatása alapján elmondható, hogy azoknak az amerikai gyerekeknek, akiknél kialakul a nemi diszfória, csaknem a 79 százaléka európai származású, az átlagosnál intelligensebb, többségük lány, és 14 éves korukban kezdik el megtapasztalni az elidegenedést a biológiai nemüktől. (A fiúk esetében ez két évvel később, 16 éves korukban jelenhet meg.)

A szülők szerepe is fontos a nemi diszfória kialakulásában: a felmérés szerint a későbbi nemváltó fiatalok szüleinek a nagy része maga is pozitívan viszonyul az LMBTQ-hoz, vannak ilyen emberek a családjában vagy ismeretségi körében, vagy saját maga is a közösséghez tartozik. 

A később nemi diszfóriától szenvedő gyerekek többségénél már 10 éves korukban mentális betegséget (szorongás, depresszió, önmagának ártás) állapítottak meg, 42 százalékuk hivatalos pszichológiai diagnózist is kapott.

A nemi diszfória kialakulása előtt a gyerekek egy része valamilyen stresszes élethelyzetbe került, például közeli hozzátartozó öngyilkosságát, súlyos betegségét, szexuális bántalmazást, vagy iskolai lövöldözést éltek túl, de hatott rájuk költözés, szakítás, barátságok megromlása, és a covid miatti elszigeteltség is.

A nemváltásra a megkérdezett családok esetében a lányoknál 15 évesen, a fiúknál pedig 17 került sor, bár közülük csak néhányan végeztettek el ebben az életkorban orvosi beavatkozást, vagy szedett pubertásblokkolót.

A lányok esetében sokkal nagyobb valószínűséggel (73 százalék) akartak nemet váltani azok, akiknek a barátnőjük vagy a környezetükben lévő más lányok korábban így döntöttek, a fiúknak viszont csak a 39 százalékára hatott a kortársak ilyen elhatározása.

(Daily Wire / Hetek)