forrás: YouTube/Rich Wilkerson Jr.
Houston beismerte, hogy a színpadon szerzett óriási elismertség ellenére a háttérben mély személyes és lelki válságon ment keresztül, ami végül a teljes visszavonulásához vezetett.
Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas
A zenész az interjúban sokkoló nyíltsággal vallott arról, hogy a nyomás és a kiégés miatt éveken át még az istentiszteletekre sem tudott elmenni. „Ha őszinte akarok lenni, két-három évet töltöttem úgy, hogy nem igazán jártunk gyülekezetbe” – fogalmazott Houston, hozzátéve, hogy ez a folyamat egyfajta gyászidőszak volt számára, amely leginkább egy váláshoz hasonlított. Hozzátette, hogy a színpadon állva folyamatosan az az érzés gyötörte, hogy képmutató és nem méltó a pozíciójára. Ez a szorongató „imposztor-szindróma” és a folyamatos megfelelési kényszer végül elviselhetetlen nyomást helyezett a mindennapjaira.
A megszokott szolgálattól és a reflektorfénytől való eltávolodást Houston nem a hit feladásaként, hanem egy elkerülhetetlen belső átalakulásként élte meg. Ezt az időszakot egy szimbolikus képpel szemléltette: „Olyan voltam, mint egy hernyó, akit teljesen újjáformáltak a gubóban az elmúlt években”. Meggyőződése szerint a szellemi növekedéshez elengedhetetlen volt a régi keretek lebontása:
„A Szentírásban végigvonul az a gondolat, hogy valaminek meg kell halnia ahhoz, hogy valami új feltámadhasson”.
Houston nyíltan beszélt arról is, hogy a felgyülemlett feszültséget és nyomást rossz megküzdési mechanizmusokkal próbálta tompítani, ami a fizikai és lelki egészségének romlásához vezetett.
Alkoholhoz és cigarettához nyúlt, miközben elhanyagolta a fizikai állapotát, és hirtelen jelentős súlyfelesleget szedett fel.
Beismerte, hogy ez az időszak a mély személyes megpróbáltatások és a teljes belső összetöretés ideje volt, amikor kénytelen volt szembesülni saját gyengeségeivel.
A fordulatot a csendben töltött magányos órák és a zeneszerzés eredeti gyökereihez való visszatérés hozta meg számára. Houston a zongora mellett ülve, lemezmegjelenési kényszer és elvárások nélkül kezdett el újra dalokat írni, amelyek egyfajta személyes imádságként és az Istennel való közösség eszközeként szolgáltak. Ezekből a mély, belső küzdelmekből születtek meg az Amen Radio és a Nothing Comes Easy című szerzeményei is.
A 40. életévét betöltő zenész hangsúlyozta, hogy egy tisztulási folyamat után újra vágyik arra, hogy Isten elhívásában járjon, akkor is, ha az áldozattal jár. Felidézte, hogy már fiatal kora óta hordozott magában egy imádságot, amely most vált igazán hangsúlyossá: „Azt akarom, hogy az életem második fele többet számítson, mint az első”.
Joel Houston édesapja, a Hillsong Church volt vezető pásztora, Brian Houston ellen 2021-ben vádat emeltek Ausztráliában, mert a gyanú szerint tudomást szerzett róla, hogy elhunyt édesapja, Frank Houston (aki szintén lelkész volt) az 1970-es években gyermeket bántalmazott, de ezt nem jelentette időben a rendőrségnek. Miközben az apja ügye miatti bírósági tárgyalásokra készült, a Hillsong belső vizsgálata feltárta, hogy Houston többször is megszegte a lelkészi magatartási kódexet. Két konkrét eset került nyilvánosságra: Houston stresszoldó gyógyszerek és alkohol hatása alatt állt, amikor nemkívánatos szöveges üzeneteket küldött a gyülekezet egyik női alkalmazottjának.2019-ben az egyház éves konferenciáján Houston – szintén gyógyszerek és alkohol befolyása alatt – bekopogott egy női vendég szállodai szobájába, ahol a vizsgálat szerint 40 percet töltött el. Bár szexuális visszaélés nem bizonyosodott be, a viselkedése egyházi vezetőként elfogadhatatlannak bizonyult. A botrányok hatására Brian Houston 2022 márciusában végleg lemondott a Hillsong Church vezetéséről. Távozása láncreakciót indított el: a felekezet hírneve megrendült, számos tagszervezet és helyi gyülekezet világszerte kivált a hálózatból, és a válságról több leleplező dokumentumfilm is készült. A Frank Houston-ügyben a bíróság végül 2023-ban nem találta bűnösnek.