Akárcsak a Palesztina mítoszáról szóló cikkünkben, úgy a következőben is visszamenőleges időrendben tekintjük át azokat az eseményeket, hatalmakat, uralkodókat és szentélyépítőket, akik Jeruzsálemnek és szent helyeinek birtoklói és a város sorsának alakítói voltak.

1. A modern izraeli időszak (1967-napjainkig)

Jeruzsálem az 1967-es Hatnapos háborúban lett az izraeli zászló alatt újraegyesítve. A keleti oldalon lévő szenthelyek évszázadok óta először érhetőek el a zsidók számára. A Templom-hegyre nézve az „izraeli periódus” elnevezés kissé félrevezető, mert rögtön az 1967-es háborút követően Izrael visszaadta a hegy fölötti fennhatóságot a jordániai iszlám vakfnak.

• A 2010-es évektől a muszlimok a teljes Templom-hegyet egységesen al-Aksza mecsetként emlegetik, beleértve a Siratófalat is – a nem muszlimok hozzáférése e helyekhez tehát szemükben megszentségtelenítésnek számít.
• A 2000-es évektől a Szikladóm és az Aranykapu (iszlám szóhasználatban Kegyelem kapui) komplexumokat is mecseteknek nyilvánítják a status quo megváltoztatása érdekében.
• 2000: Ariel Sharon miniszterelnök látogatását a palesztin fél ürügyként használja föl a második intifáda elindításához.
• 1998 körül: Megnyílik a „régi al-Aksza” mecset a jelenlegi struktúra alatt, a Templom-hegy mélyében, ami egy újabb hivatalos mecset a hegyen.
• 1996: A status quót megsértve a vakf kiássa a Templom-hegy délkeleti sarkában Salamon istállóit és megnyitják Izrael legnagyobb (sokezer férőhelyes) mecsetét, az al-Marváni imacsarnokot.
• 1993: Az oslói béketárgyalások elhalasztják Jeruzsálem végső státuszának rendezését.
• 1988: A PFSZ kikiáltja a palesztin államot, Jeruzsálem fővárossal.
• 1980: Izrael alaptörvényben rögzíti Jeruzsálem egyesítését, valamint a város egységes és oszthatatlan fővárosnak nyilvánítását. A nemzetek többsége tiltakozásul Tel Avivba költözteti nagykövetségét.
• 1967-ben a város keleti és nyugati része újraegyesül, a várost Izrael annektálja. Ettől fogva kezdődnek meg a Nyugati Fal és a Dávid városának történelmi jelentőségű ásatásai.

2. Megosztott izraeli-jordániai időszak (1948-1967)

Jordánia az izraeli függetlenségi háborúban megszállta Kelet-Jeruzsálemet és szisztematikus etnikai tisztogatásba kezdett. Az Óváros zsidó negyedét porig rombolták, az ott élő zsidókat megölték vagy kiűzték.

• 1950: A jordániai hasemita dinasztia annektálja mindazon területeket, amiket az 1948-49-es háborúban elfoglalt, beleértve Kelet-Jeruzsálemet. E lépést nemzetközileg senki sem ismeri el, még arab államok sem.
• 1949-től Jordánia nyíltan megsérti a tűzszüneti megállapodásokat, és a zsidókat nem engedi az Olajfák-hegyi temetőbe és az óvárosi szent helyekre – a nemzetközi közösség semmit sem tesz a jogtiprás ellen.
• 1948. május 14-én Ben Gurion kinyilvánítja Izrael állam megszületését, Jeruzsálem fővárossal.

3. A Brit Mandátum időszaka (1917-1948)

A nyugati beavatkozás alapvetően nemzetközi víziót álmodott meg Jeruzsálemre nézve, ami sem arabok, sem zsidók számára nem volt elfogadható.

• 1947: Az ENSZ Palesztina felosztásáról szóló terve nemzetközi igazgatás alá rendeli Jeruzsálemet, amit a zsidók vonakodva (reménykedve a későbbi változásban) elfogadják, hogy a zsidó állam végre megszülethessen.
• 1918: Megalakul a jeruzsálemi Héber Egyetem Albert Einstein közreműködésével. A Scopus-hegyi ingatlan az államalapítás után arabok által körülvett enklávévá vált.
• 1917: A brit Allenby tábornok elfoglalja Jeruzsálemet, de a pár hónappal azelőtt kiadott Balfour-nyilatkozat szellemében egy zsidó nemzeti otthon létrehozását támogatja Palesztinában.

4. Ottomán időszak (1517-1917)

Az oszmánok uralma alatt Jeruzsálem jelentősége fokozatosan feledésbe merül, a Templom-hegyen néhány kisebb építkezés és renoválás mellett is hanyatlás tapasztalható, amihez nagyban hozzájárult az 1834-es földrengés, mely jelentős károkat okozott a szent helyekben.

• Az 1870-es évektől brit keresztény történészek jelentős régészeti feltárásokat végeznek.
• 1799: Napóleon sikertelen kísérletet tesz Jeruzsálem elfoglalására. Szándéka állítólag az volt, hogy a várost visszaadja a zsidóknak.
• Az 1530-as évektől Szulejmán szultán felújíttatja a Templom-hegyi szentélyeket, megépíti az Óváros máig látható falait, annak kapuit, és a Jaffa kapu mellett Dávid Citadelláját.

5. Mameluk időszak (1260-1517)

A türk eredetű katona-szolga dinasztia óriási birodalmat épített ki, és Jeruzsálemet is elfoglalta. Híresen pompázatos építkezéseiknek nyomai máig megtalálhatók a városban és a Templom-hegyen. Bár Jeruzsálem politikai jelentősége az iszlám világban már csökkenőben volt, vallási értelemben a Templom-hegyi (Haram) szentélyek erős iszlám szimbólumok ekkor is. Szúfi aszkéták és iszlám jogtudósok időszaka ez. 

• 1330-1482 között számos madrasza (muszlim iskola) épül Jeruzsálemben, s a Templom-hegy nyugati oldala teljesen átalakul muzulmán épületekkel. A mamelukok számos új kaput építenek a Templom-hegy számára. A szentély máig látható minaretjei is mind ekkor épülnek.
• 1260: Észak-Izraelben vívja meg az Ain dzsálúti csatát a mameluk és a mongol sereg. A mongolok visszaszorítása az iszlám kultúra továbbélését és Közel-keleti dominanciájának visszaszerzését jelenti.

6. Ajjúbida időszak (1187-1260)

Az ajjúbidák hódítják vissza Jeruzsálemet az iszlám számára. Korukat a Jeruzsálemmel kapcsolatos fada’il-irodalom jellemezte, ami a város iszlámban betöltött „érdemeiről” szólt, s ezzel megalapozták a máig tartó al-Kudsz kultuszt. A Templom-hegyen számos kisebb szentély, dóm és kapu épül.

• 1244: Az ajjúbidák a mongol hódítások miatt birodalmukat elvesztő hvárezmieknek megengedik Jeruzsálem feldúlását, illetve a keresztény és zsidó lakosság elűzését.
• 1239: An-Naszír lerombolja a város falait. Jeruzsálem később nagyon rövid időre visszakerül a keresztesekhez, akik gyorsan templomokká változtatják a mecseteket.
• 1229: Jeruzsálem történelmében először a város tárgyalások útján cserél gazdát a Jaffai szerződés keretében: a belviszályok miatt meggyengült al-Kamil egyiptomi szultán 10 évre II. Frigyes német-római császár kezére juttatja a szent várost (továbbá Betlehemet, Lüddát, és talán még Názáretet, Toront és Szidónt is). A pápai támogatást elvesztett Frigyes magát koronázza meg Jeruzsálemben. A világcsodának (stupor mundinak) is tartott császárt a keresztény világban antikrisztusnak nyilvánítják.
• 1187: Szaladin (az ajjúbida dinasztia kurd alapítója) visszafoglalja Jeruzsálemet a keresztes királyságtól. Bár a szultán keresztények iránti toleranciájáról híresült el a csata, egyes források szerint ez csak azért volt így, mert a keresztény vezetés a muszlim szentélyek elpusztításával zsarolta meg Szaladint.

7. Keresztes időszak (1099-1187)

A szent város felszabadításáért küzdő keresztesek elfoglalták az iszlám szentélyeket. A Templom-hegyen a Szikladómot átnevezték Templum Dominire, az al-Aksza mecsetet pedig Templum Solomonisra.

• 1099: A keresztesek véres csata keretében elfoglalják Jeruzsálemet, amire a muszlim világ sokáig egyáltalán nem reagál, mert addigra Jeruzsálem közel sem volt központi jelentőségű számukra.

8. Szeldzsuk időszak (1071-1098)

A türk szeldzsuk hadurak rövid időre megszakították a fatimidák uralmát Jeruzsálemben. A szakértők értékelése eltérő, úgy tűnik mindenesetre, hogy turbulens időszakot élt a város, amely alatt láthatólag még az abbászida kalifátus is befolyással bírt a régióra.

• 1098-ban a fatimidák visszafoglalják a várost, de csak egy évig marad náluk a keresztesek megérkezése miatt.
• 1095: Az egyik leghíresebb muszlim jogtudós, teológus és filozófus, al-Gazáli hónapokat tölt Jeruzsálemben, és a Templom-hegyen írja meg egyik fő művét.
• 1079-től Tutus emír, Artúk bej és más hadurak háborúznak egymással, ami a város életére pusztító hatással van.
• 1077: Atsziz emír vérfürdőt rendez a városban, még az al-Aksza mecsetbe menekülőket is lekaszabolja. A háromezer emberrel végző pusztítás során csak a Szikladómba menekülőket kímélte meg.

9. Fatimida időszak (970-1071, 1098-1099)

Bár a síita dinasztia korai uralkodói nem foglalkoztak különösebben Jeruzsálemmel, az őrült Hakim bi-Amr Allah uralkodásával sok minden megváltozott és ez felvezetése lett a keresztes háborúknak.

• 1033: Óriási földrengés rázza meg Izrael földjét, amely során az al-Aksza mecset is súlyosan megsérül.
• 1015: A Szikladóm összeomlik egy földrengés következtében, de 1022-23 során újjáépítik.
• 996-1021: Hakim bi-Amr Allah uralkodása, amely alatt kegyetlenül üldözi Jeruzsálem keresztény és zsidó lakosságát, és többek között leromboltatja a Szent Sír (akkor még Feltámadás) Bazilikát. Pusztítása nagyban hozzájárul a későbbi keresztes hadjáratokhoz.

10. Abbászida időszak (750-969)

A bagdadi kalifátus kisebb jelentőséget tulajdonít Jeruzsálemnek, s még szenthely státusza is elhalványul Fusztát, Nadzsaf és Damaszkusz mellett. Az iszlám hagyomány kialakulásával Mohamed éjszakai utazásának narratívája kerül előtérbe a Templom-hegy szentélyei kapcsán, ahol addig a zsidó narratíva is jelentősen befolyásolta az iszlám vallásgyakorlatot.

• 937-től megerősödnek a keresztények és szent helyeik elleni atrocitások, amelyek előzményül szolgálnak a keresztes hadjáratoknak.
• A 750-ben, 808-ban és 846-ban földrengések súlyos károkat okoznak a Templom-hegyen.

11. Umajjád időszak (661-750)

Az első muszlim birodalmi dinasztia építi föl Jeruzsálem legfontosabb iszlám szentélyeit és alapozzák meg Jeruzsálem szentségét az iszlámban. Ugyanakkor fontos tudni, hogy több forrás arra utal: a mecsetek és szentélyek eredendően komoly zsidó hatás alatt működtek.

• 710 körül elkészül al-Valid kalifa parancsára az al-Aksza mecset a hegy déli falán. Alatta komplex palotarendszer épül, melynek romjai ma is látogathatóak. Az al-Aksza, azaz „legtávolabbi” mecset az egyetlen homályos és vitatott utalás a Koránban Jeruzsálemre.
• 691: Abd al-Malik kalifa felépítteti a Szikladómot a Szentek Szentje feltételezett helyén. A szentély nem mecset, eleinte még zsidó templomi szertartások is zajlanak benne egyes források szerint.

12. A Rásidún kalifátus időszaka (638-661)

A Mohamed utáni első kalifátus hamar világhódító körútra indult. A második kalifa, Omár 638-ban vette be vérontás nélkül Jeruzsálemet, aminek kulcsait bizonyos források szerint Szofróniusz pátriarka adta át neki. A megadás feltétele egy paktum volt, amelyben a „könyv népei” (keresztények és zsidók) számára jogokat biztosít a kalifa. Bár a történészek sokat vitatkoznak az omári paktum hitelességéről, ennek későbbi verziói mindenképp megalapozták a nem muszlim hívők dhimmi státuszba süllyesztését.

Omár kifejezetten Dávid és Salamon szentélyét kereste, és minden jel arra utal, hogy az iszlám hagyományok (Mohamed mennyei utazása stb.) később született; ekkor még a judaizmus szentségéért tisztelték a helyet a muszlimok is.

13. Bizánci időszak (324-638)

A keresztény császárság figyelme a Templom-hegyről más szentélyekre terelődik, elsősorban Jézus életének egyéb színhelyeire. A hegy piszok és szemét helyévé degradálódik.

• 614-629 között egy rövid perzsa megszállás szakítja meg a bizánci fennhatóságot.
• 335: Felépül a Szent Sír Bazilika eredeti formája.
• 326: Heléna, Nagy Konstantin anyja Jeruzsálembe érkezik és szent helyek után kutat.

14. Római időszak (70-324)

A rómaiak Jeruzsálem elpusztítása után fokozatosan maguk alá gyűrték a zsidó ellenállókat és egy pogány várost alakítottak ki.

• 135: A többéves Bar Kochba lázadás leverése után Hadrianus császár minden zsidót kitilt Júdeából (annak nevét Szíria Palesztinára változtatja) és Jeruzsálemet átnevezi Aelia Capitolinára. A város római mintára épül újjá, a Templom-hegyen pogány templomok és szobrok épülnek.
• 70: Titus elfoglalja Jeruzsálemet, lemészárolja a lakosságot és lerombolja a Templomot.

15. A Heródes-dinasztia időszaka (i.e. 37-i.sz. 70)

A Heródesek római kliensállamként vezettek több bibliai területen kialakított provinciát. Nagy Heródes bővítette ki és újította föl a második Templomot, kialakítva ezzel a máig ismeretes Templom-hegyi platformot. Ez időszakban született, szolgált, halt meg és támadt föl Názáreti Jézus, majd indult útjára a keresztény egyház Jeruzsálemből. A pünkösdi eseményekre nagy valószínűség szerint a Templom-hegyen vagy közvetlen közelében került sor. Az apostoli egyház központja Jeruzsálem; és számos missziós út innen indul el a pogányok megtérítésére.

16. Hasmoneus időszak (i.e. 141-37) 

A hellenista befolyással szemben fellázadó Hasmoneus-dinasztia visszafoglalta Jeruzsálemet a szeleukidáktól. Uralmuk alatt kezdődik a Római Birodalom befolyása a Szentföldön, amikor i.e. 63-ban Pompeius hadvezér elfoglalta Jeruzsálemet, és Júdeát a birodalom vazallusállamává tette.

17. Hellenisztikus időszak (i.e. 332-141)

Nagy Sándor és utódainak királyságai alatt Júdea a hellenizáció befolyása alá kerül. Bár Nagy Sándor tisztességet tett Jeruzsálem szent városának, amikor 332-ben meghódította a régiót, a következő évszázadok nehéz időszakot hoztak a zsidóságnak. IV. Antiokhosz Epiphánész szeleukida király megszállása kiemelendő, amely során a Templom-hegyen pogány kultuszt vezetett be és tömeggyilkosságot hajt végre i.e. 167-ben. A Makkabeus-lázadás vet véget rémuralmának. 

18. Perzsa időszak (i.e. 550-332)

II. Kürosz (Círusz) Babilon elfoglalása után hazaengedi a fogságba jutott zsidókat. A Bibliában Dániel, Ezékiel, Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyve foglalkozik részletesen a perzsa időszakkal, amely során felépül a második Templom (i.e. 516-ban) és elindul a város helyreállítása (Artaxerxész 445-ben engedélyezte a falak újjáépítését).

19. A zsidó monarchia időszaka (i.e. kb. 1000-586)

Saul, Dávid és Salamon idején egységes a monarchia. Dávid tette meg Jeruzsálemet az ország fővárosává, amelynek egyik hegyén, a Mórija-hegyén vásárolta meg a jebuzeus Ornán szérűjét 600 arany siklusért. (Dávid már fiatalon érezhette Jeruzsálem szellemi jelentőségét, hiszen Góliát levágott fejét föl nem fedett okokból épp Jeruzsálembe vitte.) Fia, Salamon pontosan ezen a telken építette föl az első Templomot, ami i.e. 586-ig állt a hegyen.

Az egységes monarchia Salamon fia, Roboám idején kettéoszlott. Jeruzsálem maradt a déli Júdea fővárosa, míg északon Izrael királysága különböző központokkal (elsősorban Szamária) működött párhuzamosan. Júdeát az Újbabiloni Birodalom részéről Nabukodonozor szállta meg, többlépcsős deportációt hajtott végre, végül i.e. 586-ban lerombolta a Templomot és Jeruzsálemet.

20. A honfoglalás és a törzsszövetség időszaka (i.e. kb. 1450-1000)

Az Ígéret Földjét (legalábbis egy részét) Józsué alatt 1450 körül foglalták el; Jeruzsálem nem kerül teljesen izraelita kézbe. A Cionként is ismeretes hegy (a Mórija azaz a Templom-hegy szomszédja), ami később Dávid városa (maga Jeruzsálem) lett, a kánaánita jebuzeus törzs uralma alatt maradt, és a neve Jébusz volt.

21. Jeruzsálem „őstörténete”

A város eredetéről kevés hiteles forrás áll rendelkezésünkre. A Biblia azonban több részletet is felfed Jeruzsálem legrégebbi időszakából. Ábrahám e helyütt találkozik Melkizédekkel, Sálem papkirályával, és itt áldozta föl majdnem Isten kérésére fiát, Izsákot. E hegyen jelentette ki számára Isten, hogy ő „Jahve Jíre”, vagyis, hogy az Úr hegyén a gondviselés. Számos forrás szerint itt és nem a mai Béthelben látta Jákob, Ábrahám unokája azt a bizonyos álmot, amelyben angyalok közlekedtek az égből fel-alá, és amelyben Isten messzemenő kijelentéseket fogalmaz meg Jákob leszármazottjaira nézve.

A Jásár könyve szerint Sém, Noé fia Héber nevű fiával együtt szolgált a Mórija hegyén Jahvénak, és még Ábrahámnak is kortársai voltak. Egyesek szerint ezért a titokzatos Melkizédek, Sálem királya akár maga Sém is lehetett. A zsidó hagyomány szerint a szikla, ami a későbbi Szentek Szentjében a frigyládát tartotta, a Teremtés alapköve, ahol Ádám és Éva a bűnbeesés után, majd Ábel és Káin, illetve Noé az özönvíz után mutatott be áldozatot.

Konklúzió

Láthatjuk tehát Jeruzsálem szent városa mennyi korszakot, uralkodót, templomépítőt és pusztítót megélt már. De birtoklóinak a sorából látványosan hiányzik az úgynevezett Palesztin állam, amire oly sokan hivatkoznak, mintha valami történelmi tény lenne. Jeruzsálem ugyanis sohasem volt Palesztina fővárosa, mert ilyen állam sohasem létezett.