Két hónappal a tokiói olimpiai arany megszerzése után a 21 éves sportoló sírva fakadt egy videójában és kiöntötte a szívét a követőinek: „Nem fér a fejembe. Azok az emberek, akik a csapattársaim volt, akik minden nap látták mennyit szenvedek, azt hiszik, hogy csak a követőim miatt tartok itt”.

„Nagyon keményen dolgoztam és nagyon óvatos vagyok azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedek és hogy mit teszek közzé, mert Istent akarom dicsőíteni és jó példa akarok lenni az emberek előtt, de a világunk csak a tudatlanságot fogadja el. (…) Az emberek elutasítják az igazságot. Tudom, hogy nem engem utasítanak el, hanem a bennem élő Jézust.”

– mondta McLaughlin.

A futónő júliusi világbajnokságon 400 méteren 50,68 másodperces idővel világcsúcsot állított fel, ezzel 0,73 másodperccel megdöntötte a saját rekordját.

A hat évvel ezelőtti amerikai kvalifikációja előtti reggelen McLaughlin pánikszerűen bámulta a falat és csak az járt a fejében, hogy „Úristen, ma versenyeznem kell”. 16 éves volt ekkor, és megrémült attól, hogy nem tudja megugrani az előtte lévő akadályt. Kétségbeesetten az apját hívta, akinek sikerült rábírnia, hogy mégis vegyen részt a versenyen.

„Ha akartam sem tudtam volna utolérni Dalilah Muhammad-ot, ez tuti. Az járt a fejemben, hogy valaki nem fogja ezt végig bírni. Nekem pedig keményen kell nyomnom, hogy tartsam a tempóm.”

- emlékezett vissza az eseményre.

Így is történt és kvalifikálni tudta magát a válogatottba, de ez a helyzet is ijesztő volt számára.

 

 

 

 

View this post on Instagram

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A post shared by Sydney McLaughlin-Levrone (@sydneymclaughlin16)

A nyugtalansága a riói olimpián is megmaradt, ahol az elődöntőben kiesett. Egyedül volt a szobájában és azon töprengett, hogy mit keres ott egyáltalán. A többi futó heves versenyszelleme megrázó volt számára.

„Összezavart, hogy egyesek számára ez az, amiért élnek, én pedig nem voltam hajlandó erre”

- nyilatkozta.

Ekkor úgy döntött, hogy megváltoztatja a gondolkodását. Visszaemlékezett arra, amikor hétéves korában egy iskolai versenyen nem akart futni, de a szülei édességet ígértek neki, ha nyer. Tetszett neki a csokoládé és hogy látta, a szülei büszkék rá.

Olyan dolgokat ért így el, amik valószínűtlennek tűntek, mint például a tokiói olimpián szerzett aranyérmet. Ekkor azonban valami összetört benne. „Nem akarok hírnevet, csak egy kis tisztelet.”- mondta egy videóüzenetben.

A sportoló Instagram oldala tele van Istenről szóló bejegyzésekkel. Tavaly a közösségi oldalán ez állt: „Jézus megmentett.” Jelenleg ez található a bemutatkozásánál: „Jézus az Úr.”

2020-ban közzétett egy képet a Los Angeles-i tengerparton való megkeresztelkedéséről és ezt írta hozzá:

„Huszonegy évig menekültem a legnagyobb ajándék elől, amit valaha kaphattam. De az Ő kegyelméből üdvösséget kaptam. Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. A múltam megtisztult az Uram és Megváltóm, Jézus Krisztus miatt.”

Egy tíz perces videóban is beszélt hitéről és azt mondta, hogy „annyira hálás vagyok Istennek, hogy ilyen kapcsolatban vagyok vele, mert enélkül azt hiszem megőrülnék. Annyi mindent nem értek a világgal, a sporttal, a kultúrával kapcsolatban, ezeknek sokszor semmi értelmét nem látom.”
 

(Indian Express/ Hetek)