Arra a kérdésre, hogy mi állt ezen döntés hátterében, azt válaszolta a rendező, hogy az alkotásban sokat használták a tüzet mint a film egyik fontos alkotóelemét. „Remélem, hogy ezen tűz segítségével összekapcsolhatjuk majd a különböző korszakokat, helyszíneket, érzelmeket – és hogy ez valamennyiünk életét beragyogja.”

Fél a párt a Mózes névtől?

Mindazonáltal Francis Liu atya, a Kínai Keresztény Társaság az Igazságosságért (Chinese Christian Fellowship of Righteousness) vezetője úgy véli, hogy a film címváltozásának valódi oka nem ez volt, hanem az, hogy

Mózes egy igen nagy jelentősséggel bíró bibliai személy.

„Mózes nem csupán egy bibliai név, hanem egyúttal az izraeliták nemzeti hőse is. Elképzelhető, hogy

a hatóságok a név pozitív jelentéstartamától tartanak, hisz az izraeliták egykor Mózes vezetése alatt álltak ellen az egyiptomi zsarnokságnak, küzdöttek nemzeti függetlenségükért és a felszabadulásért”

– fogalmazott Liu.

Egyébként A Tűz a pusztában nem sokkal azután jelent meg – és lett átnevezve -, hogy a kínai kormányzat

eltávolította a Biblia alkalmazásokat a kínai App Store-ból, illetve a keresztény felhasználói fiókokat a WeChatről, mely utóbbi egy kínai közösségi média platform. Nyomtatott Bibliát pedig nem is lehet online vásárolni az országban.

Ami a filmet illeti: ez az egyik olyan jelentősebb kínai alkotás, mely a járványhelyzet kialakulása óta elkészülhetett az országban. Az alkotás az azonos című regény filmadaptációja. A történet az iparosodott északkeleten játszódik, és egy taxisofőr meggyilkolása ügyében nyomozó férfiről szól, tehát a film egyetlen ismert bibliai kötődése a „Mózes” név volt.

„Forradalmi” filmgyártás

Ugyanakkor a kínai filmművészet szabadságának ügye szinte kezdetektől csorbát szenvedett – korántsem új jelenség. 1949-től egészen napjainkig a (kontinentális) Kínában folyó filmgyártást végletesen korlátozta a kommunista vezetés. A politikai, vagy világnézetileg "problematikus" elemeket hordozó filmeket mind cenzúrázták, vagy betiltották az országban. Jóllehet ezen filmalkotások jelentős részét sikerült külföldön bemutatni.

1951-től kezdődően valamennyi, 1949 előtt készült kínai filmet, valamint a hollywoodi és hongkongi alkotásokat is mind betiltották.

A párt igyekezett a lehető legteljesebb kontrolt gyakorolni a kultúra és a tömegtájékoztatás terén.

Olyan produkciók készülhettek csak el, amelyek főként a földművesekre, illetve a munkásokra fókuszáltak.

Az országban Mao alatt végbement „kulturális forradalom” (1966-1976) alatt a filmkészítést még drasztikusabban korlátozták: csaknem az összes addig gyártott filmet betiltották, s csak kevés új produkcióval állhatott elő a korabeli filmgyártás.

A helyi tartalomgyártás fölött gyakorolt állami kontrol napjainkban is erőteljesen érezteti magát. Még szeptember elején járta be a világsajtót, hogy Kínában a médiahatóság betiltotta a nőies külsejű férfiak szereplését a TV-ben.

(CBN/Hetek)