Milyen kihívásokkal néz szembe a mai generáció, ha randizásról van szó? 

A nők odaadnák a testüket azért, hogy szeretet és intimitást kapjanak, míg a férfiak bensőségesnek és szeretetteljesnek mutatkoznak, hogy ezért cserébe szexuális élményt szerezzenek. Nagyvonalakban ez a sztereotípia megállja a helyét – már csak ha azt nézzük, hogy a lányok igényei különböznek a fiúkétól. 

Viccelődtem a Lájkolj okosan! c. könyvemben arról, hogy ne menjünk bevásárolni éhgyomorral.

Ehhez hasonlóan; ha egy nő tudja, hogy neki igénye van arra, hogy szeretetet kapjon, vigyáz magára, és nem lesz hajlandó a testét valakinek csak úgy odaadni szeretetért cserébe, hanem megvárja vele a megfelelő személyt. Isten ezt a hozzáállást várja tőlünk.

Ugyanígy fordítva, a férfiak esetében: ha tudják magukról, hogy a testi dolgok nagyobb hatással vannak rájuk, és mindenfelől bombázza őket a látvány, tudatosan fel kell vértezniük magukat a vizuális támadásokkal – például a pornográfiával – szemben. Ez ugyanis bukásba taszítja őket, akárcsak Dávidot az a kép, amikor Bethsabét meztelenül látta fürdeni. 

A konklúzió tehát az, hogy ismerjük a saját gyenge pontunkat, és ellensúlyozzuk.  

Hogyan tudják magukat az egyedülállók megfelelő módon felvértezni a kísértéssel szemben?

Mindenekelőtt üzenem a fiataloknak, hogy a szexuális vágyakkal nincsen semmi gond. Szerintem az semmit nem használ, amikor az emberek félnek tőle: “hú, a szex valami olyasmi, amiről még csak beszélni sem szabad!” Ne féljünk a témától. Ez a történet része. Isten hozta létre a szexet, és mivel ő a tervezője, tőle kell megkérdeznünk a használati utasítást is. 
Pusztán ennek az ismerete felszabadító érzés, mert amikor az ellenség jön, és bombáz azzal, hogy “SZEEEX”, akkor nekiszegezed a választ: “Nem, nem, miről beszélsz?! A szex Isten terve, nem a tied!” Tudatosítsuk magunkban, hogy arra készülünk, egyszer megházasodunk, és élvezni fogjuk mindazt, ami ezzel jár. 

Azt szoktam mondani a fiataloknak:

“nézzétek, mindannyiótoknak egy szuper szexuális életet kívánok, de mire oda eljuttok, sok kísértésen keresztül kell mennetek.”

Amikor Jennie és én eljegyeztük egymást, minket is megkísértett a szexualitás iránti vágy, de azt mondtuk egymásnak: “nem rossz dolog az, amit érzünk, egyszerűen csak nincs most itt ennek az ideje”. Lehetnek szexuális kívánságaid, de nem ez a megfelelő idő, hogy ezt kiéld. A könyvemnek is összefoglalóan ez az üzenete: Ha egy jó dolgot rossz időben teszel, a jó dolog rossz dologgá válik. Az üzenet tehát nem az, hogy soha ne éljünk szexuális életet, hanem az, hogy ne most. 

Mi a megfelelő viszonyulás egy gyülekezeti közösségben azok irányába, akik szexuális bűnbe keveredtek?

Az ördög mindig azt akarja, hogy titokban tartsuk a dolgokat, így ő csendben meg tud fojtani minket. Becsapta Ádámot és Évát, akik mikor hibát követtek el, elbújtak, mert minden bizonnyal azt mondta nekik az ördög: „ha ezt Isten megtudja, nagyon dühös lesz rátok!” Valójában amikor végre megszólították Istent, ha fel is volt dúlva, segített nekik, hogy a legjobbat hozzák ki ebből a helyzetből.

Nagyon sokan szégyenkeznek, úgy érzik nem mondhatják el az igazságot, hogy azonos neműek iránti vonzalommal küszködnek, vagy pornót néznek, házasságot törtek; mert attól tartanak, hogy ezzel gyűlöletet szabadítanak fel a közösségben.

Talán az egyház történelmében voltak is erre precedensek, mi azonban tehetünk azért, hogy egy olyan miliőt teremtsünk, ahol nyíltan lehet ilyen párbeszédet folytatni – akár kisebb csoportokban.

Bíznunk kell Jézusban és olyan környezetet kell teremteni a gyülekezetben, ahol fel lehet hozni ezeket a témákat, ahol az emberek elmondhatják, hogy mivel küzdenek. Nem kell őket rögtön elítélni, meg kell hallgatnunk őket, törődünk kell velük, és szeretettel elmondani az igazságot. Isten Igéje igazságot szól minden szituációban, de ezt mindig szeretettel teszi. 
Jézus nem úgy ment oda a János evangélium 4. fejezetében olvasható történetben a szamaritánus nőhöz, hogy „te házasságtörő!”, hanem megszólította: „kaphatok egy kis vizet?”; barátságos volt, tapintatos, kedves, és ivott a poharából is. Zsidó férfiak nem ittak szamaritánusok poharából, de Jézus azt mondta, én hajlandó vagyok melléd ülni, interakcióba lépek veled, emberként nézek rád, és nem tárgyként. Ennek az lett az eredménye, hogy a nő olyan szeretve érezte magát – még úgy is, hogy Jézus szembesítette a magánéletével - hogy Jézusnak adta az életét, és a fejezet hátralévő részében olvassuk, hogy többeknek is beszélt Jézusról. Még azt is elfelejtette miért ment eredetileg a kútra, a korsóját is ottfelejtette, és elrohant evangélizálni.

Ez történhet, ha nem bélyegzünk meg egy elvált embert vagy valakit, akit rajtakapnak, hogy viszonyt folytat valakivel; hanem gyengédek vagyunk, szeretetteljesek és kedvesek – és akkor meg fogjuk látni, ahogy Isten beavatkozik az emberek életébe. 

Philip Zimbardo írt egy könyvet Kikapcsolt férfiak címmel, melyben azt állította, hogy a pornográfia és a számítógépes játékoktól való függőség megfosztja a férfiakat egy integrált élettől, és annak a lehetőségétől, hogy valódi vezetőkké váljanak. Mi erről a véleménye? 

Zimbardo adatai figyelemreméltóak. Ő – amennyire én tudom – nem hívő, szekuláris nézőpontból ír, és munkáját számtalan esetben idézik más tanulmányok annak kapcsán, hogy mennyire lebénítja a fiatal férfiakat világszerte a pornó és a számítógépes játékok okozta izgalmi stimuláció. Még ha nem is hinnék Istenben, Zimbardo könyvét olvasva azt mondanám az embereknek: tartsák távol magukat a pornográfiától. 

Mit tanácsol azoknak, akik egy elkötelezett párkapcsolatban élnek – jegyesek vagy házasok –, és tudomásukra jut, hogy partnerük pornófüggő? Hogyan tudnak hatékony segítséget nyújtani társuknak abban, hogy megszabaduljanak a függőségből? 

Nyilvánvalóan, ha valaki házasként éli ezt át, nagyon nehéz szituációba került. Egyrészt benne van az az érzés, hogy “nem akarom megszégyeníteni a társamat” – ez a hozzáállás egyébként fontos; fontos a házastársunk tudomására hozni, hogy “ez a mi küzdelmünk, nem csupán a tied, szolgálni akarok feléd, segíteni akarok neked, támogatni akarlak, imádkozni akarok érted, nem akarlak megszégyeníteni, mert én magam is törékeny ember vagyok”.

 

 

 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

🔥🔥🔥Részlet @levilusko-val készített exkluzív interjúnkból! A teljes beszélgetést megtaláljátok a friss Hetekben és előfizetéssel is elérhető a megújult hetek.hu-n! 💥

Hetek (@hetek.hu) által megosztott bejegyzés, Jún 26., 2020, időpont: 2:18 (PDT időzóna szerint)

Pál galáciabeliekhez írt levelében beszél arról, hogyha valaki elesik, igazítsuk útba az ilyen embert a szelídség szellemével, ügyelve arra, hogy mi magunk ne essünk kísértésbe ezalatt. Úgy vélem, ha nekem kéne hasonló szituációban beszélni a házastársammal a témáról, azt mondanám:

„Értem – mégha nem is teljes egészében – a problémádat, megértelek, mert én magam is sebezhető vagyok más területeken és eleshetek”. 

Amikor félretoljuk a szégyent az útból, akkor kezdünk el igazából szabadságban járni, Krisztusban ugyanis nincs kárhoztatásunk. Az ördög ránk akarja zúdítani a szégyenérzést, Isten viszont ezt le akarja rólunk venni. A kárhoztatás megöli a kapcsolatokat, és lerombolja a bizalmat.

Minél inkább egy csapatként kezeli egy házaspár ezt a helyzetet, úgy tudják felfogni, hogy „ezen is együtt megyünk át, nem egymás ellen harcolunk, hanem közösen az ellenség ellen”, meg fog változni a viszonyulásuk az egész helyzethez. 

Mondhatjuk azt, hogy amíg a pornográfiával küzdő személy nem beszél a problémájáról a házastársával, egy fal van közöttük? 

Igen, meggátolja az intimitást, hiszen ha valaki, még ha nem is fizikailag, de virtuálisan behoz másokat a házasságába; olyan személyeket, akikkel sose találkozott, és akiket nem is ismer. A Biblia azt mondja, hogy amikor egy férfi prostituálttal szexuális kapcsolatba kerül, eggyé válik a prostituálttal. Ha pedig a házaságy, ami egy férj és egy felség egyesülésének a színtere, egy idegen behatolónak nyit ajtót, ezt megérzi a sértett fél – még ha nem is tudja pontosan szavakba önteni, hogy mit érzékel.

Nagyon fontos, hogy ne játszadozzunk ezzel; a Betegségkontroll és Megelőzési Központ álláspontja szerint a pornográfia kihatással van az iskolai osztályzatokra, a fizikai és lelki egészségre, és természetesen elszigeteli az embert.

Házastársként érzékelheti azt az ember, hogy valami nem stimmel, valami nem működik. Ilyenkor bízni kell az intuíciónkban és a Szent Szellem vezetésében, és szerintem az is fontos, hogy ilyen esetben segítséget kérjünk megbízható emberektől, akikkel át tudjuk beszélni a témát, és világosságra hozzuk, amit kell. Persze az is nagyon fontos, hogy a vétkes fél is akarjon változtatni a helyzeten.

Fontos a sértett fél számára elmondani, hogy a pornófüggőséget nem az ő személye váltotta ki – gyakran ugyanis így érzik magukat: “nem vagyok neki elég, nem teljesítettem olyan jól, ezért fordult a pornó felé”. Biztos vagyok benne, hogy van olyan házastárs, aki erre még rá is erősít: “nem vagy képes kielégíteni a szükségeimet, ezért kell pornót néznem!”, de tudni kell, hogy ez egy hazugság! Ha valaki a pornográfia bűnében él, ez nem a társa hibái miatt van, hanem ez kizárólag a saját döntésén alapszik.

Úgyhogy, ha a társunkról kiderül, hogy a pornográfia csapdájában van, legyünk felé alázatosak, szeretetteljesek, tiszták, és jó értelemben sebezhetőek, de ne tekintsük úgy erre a problémára, mintha mi lennénk az okozói.

Térjünk át egy pozitívabb témára. Elmondaná, hogyan ismerkedtek meg feleségével, hogyan töltötték a jegyesség időszakát, voltak-e valamilyen alapelveik ez idő alatt?

Mi a gyülekezetben találkoztunk, és őszintén szólva nem is tudnék jobb környezetet elképzelni a társválasztáshoz, mint azt, hogy együtt szolgáltunk a gyülekezetben. Ha keresztény vagy és azt mondod: „én gyülekezetbe járok, és ugyan nem kereszténnyel randizok, de biztos vagyok benne, hogy ha összeházasodunk, ő is eljön majd velem istentiszteletekre”. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy valószínűleg nem így lesz, lehet, hogy igen, történhetnek csodák, de Jézus azt mondta ne ugorj le a templomról, abban bízva, hogy az angyalok úgyis elkapnak.

Tehát ha egy nemhívővel vagy egy névleges hívővel kötsz házasságot, aki nem veszi komolyan Jézust, egy élethosszig tartó frusztrációra kötelezed el magad. Hogyan járhat kettő egy úton, ha nem egyeznek meg? – mondja a Biblia.

Nekünk fontos volt, hogy nemcsak vonzódtunk egymáshoz, nemcsak ugyanannak a focicsapatnak szurkoltunk; mind a ketten szeretjük Jézust és az egyházat akarjuk építeni. Ez volt a legfontosabb dolog és minden ebből indult ki; a szexualitással kapcsolatos döntéseink, az, ahogyan neveljük a gyerekeinket, minden abból ered, hogy szeretjük Jézust, ez az egyetlen alapelv, ami számít. Szeresd Istent és engedd, hogy ez a szeretet kiáradjon a kapcsolataidra. 

Említette korábban, hogy érdemes néha csendben töltenünk az időnket, például olvasással. Mik a kedvenc könyvei, mit ajánlana a fiataloknak?

Minden reggel a Bibliát olvasom először. Emellett nagyon szeretem a történelmet, örvendetes számomra, hogy manapság rengeteg jó könyv foglalkozik a múlttal. Ha nem tanulunk a múltból, újra és újra ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni. Szeretek olyan könyveket is olvasni, melyek felemelik a lelkemet, bátorítanak; olyanokat, amik a vezetésről vagy a kommunikációról szólnak. Szeretek más lelkészektől olvasni, ezek is segítenek a szellemi növekedésben. 

Milyen visszajelzéseket kapott eddig a Lájkolj okosan! c. könyvével kapcsolatban?

Rengeteg helyre hívtak előadni szerte Amerikában, de tartottam előadást Dél-Afrikában és Európában is. Voltak persze olyanok, akik húzták a szájukat, hogy milyen megosztó téma ez, de a nagy többség egyszerűen megköszönte, hogy beszéltünk erről. New Yorkban is volt egy előadásom több ezer fiatal előtt, egy olyan városban, ami a promiszkuitásról híres. A résztvevők csak úgy szívták magukba az üzenetet, ez nagyon fontos, ilyenkor erő szabadul fel. A szív megalázza magát, én pedig nem vádolni akarom az embereket a múltjuk miatt, hanem harcolni akarok a jövőjükért.

Mindez hatalmas élmény számomra; akárcsak az ilyen pillanatok, mint ez az interjú. Amikor a kamerába megmutattátok a könyv magyar kiadását, visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor írtam: mennyi küzdelemmel járt, hány száz órát szántam rá; vagy amikor a csapatommal a kommunikációs stratégiát szerveztük és a kiadóval való együttműködést… Az ember ilyenkor megalázza magát, mert látja, hogy mindez Isten hatalmas és csodás tervének a része. Lázba hoz az a gondolat, hogy Isten nekünk adta a házasság és a szex ajándékát, és remélhetőleg vissza tudjuk venni a gyülekezetben az erről való beszédtémát, úgy tálalva, mint egy értékes ajándékot.

Mit szólt a magyar kiadáshoz? 

Nagyon örültem neki, emlékszem amikor a kiadóm jelezte, hogy magyarul is kiadják a könyvem, nevettem örömömben. Többször jártam már Magyarországon, szeretem az országot, és az ott élő embereket, a magyarok a legcsodálatosabb emberek közé tartoznak, akikkel valaha találkoztam, remélem, hamarosan újra meglátogathatom Budapestet. Budapest fantasztikus, szerintem az egyik lepazarabb város az egész világon, a folyó és az egész panoráma, csodálatos! 

A Levi Luskóval készintett Hetek-interjú első felét itt olvashatja el.