Pedig néhány hete még kerestem őt interjúügyben, Péter szokott lelkiismeretességével vissza is írt, jelezve, hogy betegsége miatt nem tudja vállalni a felkérést, és egy kollégáját javasolta. Most pedig csak nézem az üzenetet a telefonon, és próbálom tudatosítani magamban, hogy már nincs kinek válaszolni.

Péter kilencvenes évek végén országos hírű rádiós-újságíró volt már, amikor a Hetek elindult. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy nem csak írásait, tudósításait ajánlotta fel a kezdet nehézségeivel szembesülő szerkesztőségünknek, hanem szakmai tudását és ami még ennél is fontosabb, barátságát is.

Eleinte Marosvásárhelyről tudósított, majd itthonról elemezte, értékelte a Romániában élő magyarságot meghatározó eseményeket. Ahogy a rádióhallgatók milliói számára a rendszerváltás során Péter senkivel össze nem téveszthető, veretes hangja volt a híd erdélyi honfitársaink felé, úgy nekünk egy évtizeddel később írásai jelentették ugyanezt a kapcsolódást. Mindig messzebbre tekintett, mint a napi politika, az érdekelte, mi lesz a távolban élő magyarokkal.

És persze volt, amikor családja és Erdély mellett másik nagy szerelméről, a repülésről is írt a Heteknek, mint például a vagány német pilóta, Mathias Rust történetéről, annak az eseménynek 20. évfordulóján, amikor Rust még a Szovjetunió idején egyszer csak leszállt kisrepülőgépével a moszkvai Vörös-téren.

Ezt a 2007-es írását így fejezte be: „Kiderült, hogy hiába a kétezerháromszáz elfogó vadász, a tízezer radarállomás, a száz ballisztikus rakétaelhárító egység, a kilencezer föld-levegő rakétaindító és a több százezer főnyi személyzet: ez a gigantikus ármádia sem volt képes kezelni, mikor egy civil kisgép békés szándékokkal berepült a határok mögé. Maga az iszonyatos katonai rendszer értelme vált kérdésessé, Rust repülésének tehát a hidegháborút megkérdőjelező üzenete az volt, hogy ekkora hadseregekre nem érdemes költeni.”

Nem Péter tehet arról, hogy örök humanizmusa és békevágya 15 évvel később illúziónak bizonyult, és a földi hatalmasságok ismét a háború útját választották. Pedig, ha valamikor, most még inkább szükség lenne az ilyen hangokra. Ez is hiányozni fog.

Morvay Péter