Filmet készítünk, nem pedig több százmillió dolláros terápiát”

– fogalmazott tömören Docter. A stúdióvezető ezzel arra utalt, hogy az elmúlt években a stúdió túl messzire ment az egyéni identitáspolitikai témák boncolgatásában, ahelyett, hogy a széles közönség számára befogadható történetekre koncentrált volna.

Most ismét küzdenünk kell a közös értékeink védelméért - hit, család, nemzet! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

A döntés hátterében kőkemény anyagi bukások állnak. Az Elio a Pixar történetének legnagyobb kudarca lett: több mint 100 millió dolláros veszteséget termelt. Az eredeti verzióban a főszereplő fiúnak még egy férfi „szerelme” lett volna, akivel közös gyereknevelésről álmodozik, ám a tesztvetítések során kiderült, hogy a közönséget egyáltalán nem érdekli ez az irány, és nem hajlandóak fizetni érte.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor a stúdió megpróbált érzékenyítő tartalmakat csempészni a gyerekeknek szánt alkotásokba. Korábban a Win or Lose című sorozatból is transznemű szálakat távolítottak el. A Disney akkori közleménye elismerte: sok szülő jobbnak látja, ha bizonyos témákról saját maga beszélget a gyermekeivel, a saját értékrendje és időrendje szerint.

A Pixar most láthatóan irányt vált. Az olyan „önéletrajzi” és ideológiailag terhelt filmek után, mint a Luca vagy az Elemi, a stúdió ismét a kereskedelmi szempontból is sikeres, mindenkihez szóló alkotásokra kíván fókuszálni. Docter elismerte: feladata immár az, hogy a filmek „mindenki számára vonzóak legyenek”, és ne egy szűk aktivista réteg elvárásait teljesítsék.

Bár a stúdió LMBTQ-alkalmazottai korábban tiltakozó levelekben követelték az ilyen tartalmú jelenetek megtartását, a nézők ítélete egyértelmű volt: a mozipénztáraknál a családok nem kértek az ideológiai nevelésből.

Hetek/Guardian