Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
De tekintsünk vissza történetének viszontagságos éveire.
Egy 1437 bombázóból és 948 vadászgépből álló légiflotta szállt fel Angliában, hogy csapást mérjen a Harmadik Birodalom Luftwaffe főhadiszállására. Spiegel is részt vett a támadásban.
„Azt mondták, bombázzuk szét a berlini főhadiszállást” – emlékezett vissza Spiegel. Elmondása szerint korábbi küldetései során nem sokat gondolkodott azon, vajon hová zuhannak majd a bombák. De ahogy Berlinhez közeledett, hirtelen felötlött benne, hogy ez nem is egy katonai objektum elleni, célzott rajtaütés.
„2000 géppel (…) civileket bombázunk. De a parancsnokság már véget akart vetni a háborúnak.”
Úgy gondolkozott Spiegel, és ezen meggyőződésén később sem változtatott, hogy mindez szükségszerű volt a náci Németország legyőzéséhez.
A második világháború idején a szövetséges erők berlini hadműveletének részeként Spiegel gépe sikeresen ledobta „rakományát” a német fővárosra, de az akció során találat érte. Emiatt pedig esélye sem volt visszajutni az angliai bázisra.
Egyetlen szövetséges pilóta sem akart hasonló helyzetbe kerülni a náci Németország légterében – pláne nem zsidóként.
A Si Spiegel által vezetett B-17-es repülőgép négy hajtóműve közül egyet kilőtt az ellenség tüzérsége, egy másik pedig még felszálláskor meghibásodott, ami egyáltalán nem volt szokatlan a B-17-esek esetében. Ennek tetejében pedig az üzemanyag vészesen szivárgott a bombázás során a gépet ért találat miatt.
Spiegel ekkor csupán egy csenevész ifjú volt. Mikor a gép bajba került, azt mondta a legénységének, hogy repüljenek Lengyelország felé. Elő is készítették ejtőernyőiket, ha el kellene hagyni a gépet menet közben.
Kényszerleszállást akartak végrehajtani.
Túlélési esélyeik szörnyűek voltak.
Több mint 50 000 amerikai pilóta vesztette életét a második világháborúban, és többségüket épp a B-17-es, illetve B-24-es gépeken érte a halál. A 8. légierő, melyben Spiegel is szolgálatot teljesített, összesen 40 százalékos emberveszteséget szenvedett el a háborúban.
Mikor a pilóta a szétbombázott tájat szemlélte, az a gondolata támadt, hogy át kell jutnia az orosz front mögé.
Megkérte navigátorát, Ray Patulskit, hogy vegye Varsó felé az irányt. Úgy gondolta, hogy biztonságban lesznek, ha sikerül túljutnak az orosz vonalakon. Azt a parancsot adta a legénységnek, hogy dobják ki a gépből a felesleges tárgyakat. A gép viszont egyre csak veszített magasságából.
A kilenc férfiból álló legénység délután ért Varsóba. A város romokban hevert. Senki sem sérült meg szerencsére, de a repülőgép végérvényesen felmondta a szolgálatot.
A Lengyelországban állomásozó szovjetek hősként kezelték az amerikaiakat a sikeres berlini bevetés után.
Bár az amerikaiak nem voltak hadifoglyok, mégsem hagyhatták el a szovjetek uralta területet, míg Moszkva azt nem hagyta jóvá. A lengyel városokban más amerikaiakkal összeakadt a legénység, és már csak azt várták, hogy hazajussanak.
1945 augusztusában tért vissza Amerikába a pilóta, ahol megismerkedett jövendőbelijével, a japán származású Motoko Ikedával.
„Motoko igazi lelki felfrissülés volt számomra a korábbi válásom után” – mondta most Spiegel. „Nagyon kedveltem őt, mert csinos, okos, türelmes nő és jó ember volt.”
Spiegel később szakiskolába járt, majd gépészként talált munkát egy ecsetgyártással foglalkozó cégnél Mount Vernonban, óránként 1,80 dollárért. Azonban egy westchesteri gyárban fordult a férfi szerencséje.
Főnökei úgy döntöttek, hogy a feleslegessé vált gépekkel karácsonyfákat fognak gyártani. Az első darabokat zöld műanyagból készítették, de ezek nem nagyon hasonlítottak az igazi erdeifenyőkre. Az üzlet pangott.
Spiegel akkoriban vezető gépész beosztásban volt és elküldték hogy zárassa be a gyárat, mert nem volt jövedelmező. Ő azonban azt mondta a vezetőknek, hogy nagy pénzt lehet szakítani még az üzletből. Az egyik vezető azt hitte, elment az esze, de a másik végül saját részleget adott neki. Ez volt az „American Tree and Wreath”.
Spiegel eltökélte magában, hogy tovább fogja fejleszteni a cég termékét és valódi fákat hozatott tanulmányozásra.
A gyártási folyamat felgyorsítása érdekében pedig megbütykölte a gépeket, és hamarosan gyorsan elkészíthető és tökéletes minőségű műfenyőket dobott piacra a Spiegel vezette részleg. Az 1970-es évek közepére évente körülbelül 800 000 fát gyártottak le.
Később pedig elindította saját, műfák gyártásával foglalkozó cégét, melyet végül eladott és 1993-ban multimilliomosként vonult nyugdíjba a veterán üzletember.
(Yahoo/Hetek)
hetilap
hetilap
hetilap
