Ez egy véleménycikk.

A szinte minden hétre jutó szubkulturális tartalmakból a Telex egy egész világértelmezést épített fel több százezer olvasójának, amely több frontból is bombázza azt az elképzelést, mely szerint lehet boldog és teljes életet élni hűségesen, házasságban és családban.

De, hogy értse is a kedves olvasó, hogy konkrétan mire gondolok:

- négy cikk (és egy videó) jelent meg egymás után a BDSM - kötözős, fojtogatós, szadomazo perverzitás témában

- három cikk (és egy videó) sorban arról, hogy miért jó tudatosan gyermektelennek lenni, és miért gonosz az a világ, amely gyermekközpontúan tekint az emberi sorsra

- majd jöttek az álnéven futó beszámolók arról, hogy ki hogyan csalta meg szinte mindegyik párját, és hogy ez miért van így rendjén, mennyire idejétmúlt koncepció a monogámia

- ez utóbbi gondolatmenetet pedig egészen odáig bontották ki a múlt héten, hogy az jelentheti a megoldást sok kapcsolati problémára, ha a felek teljesen szabadon szexelnek azzal, akivel csak akarnak

Tekintve, hogy Magyarországon az ilyen jellegű perverziókra nincs számottevő társadalmi igény, nem lehet másnak tekinteni a Telex kampányát, mint egy importideológiának, amely a nagyon is valós társadalmi problémák (válások, hűtlenség, pornófüggés, pornografizált kultúra) köré formálná át a világot, hogy az eddig joggal megvetett és elutasított cselekedetek mostantól ne közmegvetés tárgyai legyenek, hanem büszkén felvállalt, ünnepelt "csodamegoldások".

A cél tehát nem az, hogy az ember visszaszerezze az önuralom szabadságát, a hűség erényét és számos más értéket - hanem az, hogy

a vágyakat teljesen szabadjára engedve, azokat felturbózva teremtsük meg a szabadság illúzióját, amelyben végül mindenki egy lelkileg sérült, megbántott, elárult, összetört ember lesz.

Nincs ebben semmi modern és semmi progresszív. Nem most találták fel a többnejűséget, vagy a különféle perverzitásokat. Azokban a kultúrákban, ahol nem jelentett a nők (és férfiak) számára védelmet a házastársi szövetség és a családközpontúság, ott burjánzott el a nemi erőszak, a fajtalanság, a szexrabszolgaság és a nemi szervek csonkítása. Ott harapózott el a diktatúra, a törvénytelenség és lett eltaposva mindenki, aki ez ellen felmert szólalni.

Ősi rákfene ez, nyugati civilizációnk jólétének kulcsa pedig az, hogy sikerült ezen túllépnünk. S amikor ilyen kampányok indulnak a magyar médiában ezen oszlopok kidöntésére, minden jóérzésű embernek fel kellene háborodnia és szólalnia.

A szabadságunk és boldogulásunk múlik azon, hogy sikerül-e ezeket a modern köntösbe bújtatott pusztító ideológiákat féken tartani.

Sokkal inkább azt kellene hirdetnie a legolvasottabb oldalaknak, hogy miként tette az embereket függővé a pornó, hogyan számolják fel a gyermekek ártatlanságát és jogait, hogyan védhetőek és építhetőek, menthetőek meg a házasságok, tarthatóak fenn a családok.

Bőven lenne mi ellen lázadni: egy korszellem ellen, ami az embert egy szexuális tárgynak és segédeszköznek, egy állati ösztönlénynek tartja csupán.