„Nem tudni, hogy hogyan eszkalálódik a háborús helyzet a Közel–Keleten, hiszen mind Iránban, Libanonban és Szíriában is üdvözölték a Hamász akcióját, nem mellesleg fegyverekkel és katonákkal is támogatták azt bizonyosan.
Mindeközben Európa számos nyugati országában a nagyvárosokban palesztin szimpatizánsok tömegei ünnepelték a zsidók elleni vérontást.
Azokban az európai országokban, melyek folyamatosan antiszemitizmussal vádolják Budapestet.” – írja Hrubik.
„De nemcsak Európában, hanem a szabadság, az ígéret és a befogadás földjén, New Yorkban és a kanadai Torontóban is éltetik a gyilkosokat. A kanadai parlamentben, ahol nemrégiben Zelenszkij ukrán elnök látogatása kapcsán felállva ünnepeltek egy Kanadában élő, egykori ukrán banderista nácit, akinek a lelkét több száz ember halála terheli, most ismét terroristákat ünnepelhetnek. A kanadai náciknak, akikből Kanada a II. világháború után több ezret is befogadott, még emlékműveik is vannak. Ahol a nácikat éltetik. Ez ám a demokrácia bölcsője.” – teszi hozzá a szerző.
A felvidéki magyar író szerint „a szélsőliberális, szivárványagyú, LMBTQ-pártoló, Fidel Castro klón Justin Trudeau miniszterelnök büszke lehet magára és összetákolt nemzetére. Földi László biztonságpolitikai szakértő egy televíziós beszélgetésben arra a kérdésre, hogy szerinte mennyi terrorista érkezhetett a menekülthullámokban Európába azt válaszolt, hogy nem ez az igazán érdekes, hanem az, hogy több, mint egymillió migránsról nem tudják a hivatalok, hogy valójában kicsodák. Bemondásra írták be az adataikat a papírjaikra, hamis születési adatokkal.
Még csak azt sem tudják, hogy a származási ország, amit bemondtak, igaz-e.
Mert hogy érkeztek és érkeznek kiképzett muszlim, arab katonák és terroristák menekültnek álcázva, az bizonyított tény. Tudjuk, hogy hazudnak. Ők is tudják, hogy hazudnak. És azt is tudják, hogy mi is tudjuk, hogy hazudnak. Mégis hazudnak. Ezt eredetileg Szolzsenyicin mondta a kommunistákra, de miben is különbözik a mai európai vezetés tőlük. Semmiben. Vagy mégis. Igen. Sokkal rosszabbak.” – zárja írását Hrubik Béla.