A harmincéves Jhonattan Acosta a cipőjében összegyűjtött esővizet itta, kukacokat, rovarokat és vadon termő gyümölcsöket evett, miközben jaguárok és a disznófélékkel rokon pekarik elől bujkált. A férfit végül egy helyiekből és barátokból álló keresőcsapat találta meg egy hónappal azután, hogy eltűnt a vadonban.

Acostát lelkileg nagyon megviselték a történtek, 17 kilogrammot fogyott, a negyedik napon kificamodott a bokája, és ki volt száradva, amikor rátaláltak.

A férfi öccse, Horacio Acosta a Página Siete című bolíviai napilapnak elmondta: Jhonattan puskájában csak egy töltény volt, nem tudott járni, és azt hitte, hogy már senki sem fogja keresni. A férfinél sem kés, sem zseblámpa nem volt, amikor eltévedt. Elmondása szerint vadállatokkal is találkozott, köztük egy jaguárral. Az utolsó töltényt arra használta, hogy elijesszen egy csapat pekarit.

Harmincegy nap elteltével meglátott egy keresőcsapatot mintegy háromszáz méter távolságban, és a tüskés bokrokon keresztül feléjük bicegett, miközben kiabálva hívta fel magára a figyelmet. A megpróbáltatás után Jhonattan úgy döntött: végleg felhagy a vadászattal, és zenélni fog, hogy Istent dicsérje.

A rendőrség közölte: kihallgatják a túlélő négy barátját, hogy megértsék, hogyan szakadt el tőlük. 

(MTI / Hetek)