4 órán át úszott a hős kisfiú a tengeren, hogy megmentse családját

„Tudtam, hogy ő a legerősebb, és hogy képes rá” – nyilatkozta. „Én soha nem mentem volna, mert nem hagytam volna a gyerekeket a tengeren, ezért valakit el kellett küldenem.”

Sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, ne hagyjuk! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

Az Appelbee család Quindalupban, az ausztráliai Perth-től mintegy 200 km-re nyaralt, amikor péntek délután erős szél sodorta el felfújható szörfdeszkáikat és kajakjukat a Geographe-öbölből a nyílt tengerre.

Joanne elmondta, hogy a helyzet nagyon hirtelen vált veszélyessé, amikor Austin és 12 éves öccse, Beau, valamint 8 éves húga, Grace a vízben játszadozott. Az egész egy „kis szórakozással” indult, amikor két szörfdeszkával és egy kajakkal a sekély vízben játszottak a parton, de aztán a gyerekek „egy kicsit túlságosan is messzire merészkedtek”.

„A szél felélénkült, és ott kezdődött minden”

– fogalmazott. „Elvesztettük az evezőket, és egyre távolabb sodródtunk... Hirtelen rosszul sült el minden. Korán visszaküldtük ezt a fiatalembert (Austint), hogy segítséget kérjen, mert (akkor) úgy tűnt, nem vagyunk annyira messze a parttól” – mondta.

Míg Austin a part felé úszott, Joanne és a gyerekek egyre távolabb sodródtak a tengeren, és hamarosan szem elől tévesztették. Lement a nap, és a hullámok egyre nagyobbak lettek. Mentőmellényeket viseltek mindvégig és küzdöttek, hogy a deszkákba kapaszkodjanak, és egy pillanatra se eresszék el. „Azt hittem, Austin sokkal gyorsabban ért oda, mint valójában” – emlékezett vissza Joanne. Ahogy azonban telt az idő, kétségbe esett, hogy beválik-e a terve. „(És) ha nem sikerült neki, mit tettem? Rossz döntést hoztam, és jön valaki megmenteni a másik kettőt?”
De Austin 4 km-t úszott, és sikeresen elérte a partot.

„Anyára, Beau-ra és Grace-re gondoltam... Amikor a földre estem, azt gondoltam: hogyan lehetek most a szárazföldön, ez csak álom?”

– mondta a fiú. „Ezt követően 2 km-t kellett futnom, hogy telefonhoz jussak.” Amikor eljutott oda, ahol anyja táskája volt, helyi idő szerint körülbelül 18 órakor hívta a mentőket. „Azt mondtam (nekik): helikopterekre, repülőgépekre és hajókra van szükségem, a családom a tengeren van. Nagyon nyugodt voltam, (de) azt hiszem, eléggé sokkolt a helyzet.”

A fiú az ausztrál 7News csatornának nyilatkozva azt is elmondta:

„Nem hiszem, hogy én csináltam. Egész idő alatt Isten volt. Imádkoztam és imádkoztam, és azt mondtam Istennek: Meg fogok keresztelkedni, meg fogok keresztelkedni.”

Hozzátette, hogy sok bűn nyomta a szívét, mert nem tudta, hogy elég gyorsan cselekedett-e ahhoz, hogy a családja megmeneküljön.

Austin a hívás után a kimerültségtől elájult, és kórházba vitték, ahol felhívta az apját. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy az anyja és a testvérei még életben vannak-e. A tengeren sötét volt és fagyos hideg. Joanne pedig közben azon volt, hogy vigyázzon kisebb gyermekeire, és a legrosszabbtól tartott. „Azt hittem, Austin nem élte túl” – mondta. „Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy teljesen magunkra maradjunk.”
A keresőcsapat azonban megtalálta a családot, amint egy szörfdeszkába kapaszkodva sodródtak a tengeren körülbelül 14 km-re a parttól.

(Guardian)