Globális újrakezdés: visszatérnek a bibliai őszi ünnepek?

Mindketten több inspiratív cikket írtatok már a bibliai ünnepekről a Hetekbe, és régóta figyelemmel kíséritek azt is, hogyan hatnak ezek a kiemelt napok a keresztény világban is. Hogy látjátok, növekszik az érdeklődés a zsidó világon kívül is például az őszi ünnepek iránt?

-Hack Márta: Egyértelműen növekszik az érdeklődés. Évszázadokon át teljesen elhomályosult a zsidó naptár és a zsidó ünnepek jelentősége a keresztény egyházban. Legfeljebb a nyugati hagyományban, a mise liturgiájában maradt fenn némi nyoma ennek, amelyben a Dies Irae (A harag napja) kezdetű rész utal az eljövendő ítéletre, amiben a Rós Hasana, az év kezdetét jelző emlékeztető kürtzengés emlékképe jelenik meg. Ezt azonban már régóta univerzálisan, az emberiség örök ítéletére értelmezték, nem mint valamilyen konkrét helyen, a nemzetek között lezajló ítéletként. Ez a változás egy folyamat volt, nem egyszerre zajlott le, így például a niceai zsinatig még sok helyen a húsvétot a zsidó pászka ünnephez igazították, de miután szétvált a keresztény naptár és a zsidó időszámítás a liturgiában, az utóbbi jelentősége szinte teljesen feledésbe merült. Napjainkban azonban az evangéliumi kereszténység kezdi újra felfedezni a jelentőségét annak, hogy

a zsidóság kezd visszatérni a történelem színpadára, és ezáltal a zsidó ünnepek spirituális jelentősége is újra megelevenedik a hívő keresztények számára.

A kereszténység az utóbbi bő száz évben újra felismerte, hogy Izrael naptára valójában prófétai naptár, és ez a tény kezd tömegmértekben ismertté válni. Ez a felismerés a keresztény teológiát is megújította, hiszen egyértelmű referenciává vált a jövőre vonatkozó próféciák értelmezésében.