Illusztráció ( Forrás: Shutterstock/PuzzlePix)
Karácsony, illetve hanuka alkalmából most teljes terjedelmében elérhetővé tettük korábbi lapszámunkban megjelent cikkünket.
A kevés bátor emberhez hasonlóan, akik reménytelen helyzetben is kitartóan életben tartották, sőt egyre többeknek átadták Izrael jövőjébe vetett hitük lángját. A fények ünnepének is nevezett hanuka eredete a jeruzsálemi Templom újraszentelésének történetére nyúlik vissza.
A makedón Nagy Sándor birodalmának kiépítésekor abban hitt, hogy a világcivilizációban eggyé tudja olvasztani a népeket. Elrendelte, hogy „minden ember saját hazájának tekintse a világot, rokonainak minden jó embert és idegennek a rosszakat”. Amint a hadihajókat felváltották a kereskedőhajók, az ostromgépeket pedig a városoknak bőkezűen osztott kiváltságok és jogok, az eredeti lakosság gyorsan átvette a görög szokásokat és eszményeket.
Júdea és Szamaria hegyeinek lakosai szinte csak elmaradott zárványnak tűntek Türosz, Szidón, Gáza, Antiokhia újdonsült világpolgárainak szemében, Jeruzsálem pedig csak egyike volt a néhány megmaradt furcsa templomállamnak, amely idővel eltűnik. A zsidóság többféleképpen reagált erre a kulturális invázióra. A hellén kultúra hívei megpróbáltak a zsidó hit magasztos erkölcsi lényegére szorítkozni, és a benne levő egyetemes jelleget a görög polisz életébe beoltani. Akadt olyan, aki előnyös pozícióját felhasználva „a zsidókat a szegénységből és a nyomorból kiemelve jobb élethez segítette”, ahogyan a történész Josephus Flavius feljegyzi egy József nevű hellenizált zsidóról, aki ekkoriban évtizedekig az egyiptomi uralkodó, Ptolemaiosz adóbérlője volt.
