Wanzhou – szabadon bocsátásának fejében – el kellett ismerje, hogy egy csalási ügyben maga is bűncselekményt követett el.
A kanadai hatóságok még 2018 decemberében tartóztatták le a Huawei pénzügyi vezetőjét az Egyesült Államok kérésére.
A két kanadai férfi múlt pénteken este 20:30-kor hagyta el Kínát repülőgéppel a kanadai nagykövettel, Dominic Bartonnal együtt. Ezzel csaknem egyidőben szállt föl Kanadából egy magángép, amely Kínába tartott a kínai üzletasszonnyal, Meng Wanzhouval a fedélzeten.
Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau péntek este úgy nyilatkozott, hogy Michael Kovrig és Michael Spavor „hihetetlenül kemény megpróbáltatáson ment keresztül” és „az elmúlt ezer nap során erőt és kitartást mutattak, s ez mindannyiunkat inspirál”.
Trudeau ugyanakkor nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy a szóban forgó eset és a kiadatás hogyan befolyásolta a Kanada és Kína közti kapcsolatokat. Úgy fogalmazott, hogy
„a következő napokban és hetekben lesz majd idő az esetet elemezni és reflektálni a történtekre”.
Kovrig és Spavor sorsa – letartóztatásuk óta – mintegy összeforrt Meng asszony ügyével. A két férfit kilenc nappal azután vették őrizetbe, hogy a kanadai rendőrök letartóztatták a Huawei pénzügyi vezetőjét. Ahogyan azt sejteni lehetett, a kínai kormány tagadta a „túszdiplomáciával” kapcsolatos vádakat.
A két kanadai állampolgár letartóztatása és bíróság elé állítása mindenesetre lehetőséget kínált arra, hogy Peking emlékeztesse Kanadát és az USA-t, a két férfi sorsa is kockán forog.
A kínai állami média beszámolója szerint egyébként mindkettőjüket orvosi okokból, óvadék ellenében engedték szabadon, miután beismerték bűnösségüket. Ezzel szemben a kanadai kormány részéről nem érkezett semmilyen információ arról, hogy a két férfi bűnösnek vallotta volna magát.
Több mint két és fél évig tartották fogva önkényesen Michael Kovrigot és Michael Spavort. Peking egyre agresszívabb külpolitikájának szimbólumává vált a két férfi. Őrizetbe vételüket sokan Meng Wanzhou asszony letartóztatására adott megtorlásként fogták föl.
Peking üzenete ebben a megvilágításban egyértelmű:
ha a kínai cégek – és rajtuk keresztül a pártállam gazdasági érdekei – ütközésbe kerülnének valamely nyugati jogrendszerrel, az nem maradhat következmény nélkül.
A hidegháború éveiben tapasztalt hatalmi logikát idéz föl ez a fajta érdekérvényesítés.
Ez pedig azt jelenti, hogy a világ kormányainak fokozottan kell mostantól ügyelnie arra, hogy a jogsértő kínai gazdasági szereplőkkel szembeni fellépésükkel saját állampolgáraik biztonságát ne veszélyeztessék.
(NYTimes/Hetek)
