Mint írták, Mécs Imre életének 90. évében, otthonában, szerető családja körében, csütörtök reggel hunyt el. A bejegyzést egy Mécs Imrétől származó idézettel zárták: "Szabadság nélkül nem lehet élni."

Mécs Imre 1933-ban született Budapesten. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd 1952-ben felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára, ahol 1957-ben abszolutóriumot szerzett, a villamosmérnöki oklevelet azonban politikai szerepvállalása miatt csak 1975-ben kaphatta meg.

Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt 1957 júniusában letartóztatták és 1958-ban államellenes szervezkedés vádjával halálra ítélték, kilenc hónapot töltött a siralomházban. 1959-ben a halálbüntetést életfogytiglani börtönre változtatták, 1963-ban amnesztiával szabadult.

1980-ban tiltakozott az antidemokratikus választások ellen, 1983-ban egyik bajtársa temetésén az 1956-os eseményeket forradalomnak nevezte, és reményét fejezte ki, hogy a történelem igazságot fog szolgáltatni. Ezt követően izgatásért eljárást indítottak ellene, és eltávolították munkahelyéről.

1984-89 között a Duna Kör tagja, 1985-ban népszavazást kezdeményezett a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ellen. 1987-ben egyik kezdeményezője, fogalmazója és aláírója a Százak levelének, amelyben öt pontba szedve sorolták fel a kormányprogram ellenzéki kritikáját.

Mécs Imre alapító tagja volt 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az ebből alakuló Szabad Demokraták Szövetségének, és szintén az ebben az évben létrejövő a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1990-ben az SZDSZ színeiben szerzett parlamenti mandátumot, 2006-ig képviselő. 2005 decemberében közölte, hogy öt évig szünetelteti SZDSZ-tagságát, mert a 2006-os választásokon az MSZP országos listáján indul. Újabb négy évig dolgozott országgyűlési képviselőként, ezt követően civil mozgalmak szervezője.

2011 januárjában az SZDSZ küldöttgyűlésén visszaállította tagsági viszonyát.

(MTI / Hetek)