Ez egy véleménycikk.

Morális vakság, embertelen cinizmus egy szintre helyezni gyilkosokat és áldozatokat. Azok, akik nem tesznek különbséget a dzsenini palesztin terrorcsoport gyilkosságra készülő, fegyveres tagjainak likvidálása és a jeruzsálemi zsinagógából a szombati imádkozás után kilépő lemészárolt zsidó civilek között, pontosan ezt teszik.

Anthony Blinken amerikai külügyminiszter, Joseph Borrell európai uniós külügyi biztos, Ferenc pápa, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és hosszan lehetne folytani a sort, akik az ilyen tragédiák után rendszeresen előveszik szívtelen kliséiket az "erőszak halálspiráljáról" és felszólítják "mindkét felet, hogy tartózkodjanak az olyan lépések megtételétől, ami a helyzet eszkalációjához vezethet".

Az ilyen vezetők 80 éve a varsói gettóban harcolókat is alighanem az "erőszakos lépésektől való tartózkodásra" intették volna. Becsukják a szemüket az előtt is, hogy a palesztin utcákon nem a „békefolyamat eltérítői” elleni tiltakozókat, hanem ünneplő palesztin tömegeket láthattuk az utcákon, csakúgy, mint szeptember 11-e és számos más palesztin terrortámadás után.

Azaz csak láthattunk volna, ha a média beszámolt volna erről.

De, mint Seres László teljes joggal megjegyezte, „a legtöbb mainstream lap egyszerűen szemérmesen elhallgatta ezt a spontán népi reakciót, természetesen azt is, hogy az ünneplők között volt a ’mártír’ fiát dicsőítő elkövető anyja. Erről beszámolni valószínűleg illetlenség volna, nyilván nem pc, nem szép dolog a globális Dél népeinek tradicionális szokásait bíráló jelleggel előhozni.”

És a véres cukorkákat osztogatók között virtuálisan ott vannak „az olyan Izrael-gyűlölő jogvédő szervezetek, mint a nem terroristákkal szembeni, hanem ’palesztinokkal szembeni megtorló intézkedéseket’ elítélő Amnesty International (AI) vagy a Human Rights Watch (HRW), amelyek az elmúlt években hazugság-cunamival árasztották el a nyilvánosságot, ’apartheid’ államról beszéltek, arról, hogy Izrael ’a palesztin lakosság elnyomásának és uralmának intézményesített rendszerét tartja fenn a zsidó izraeliek javára.’”

Persze, az Izraelt rendszeresen morális vesszőfutásra ítélő vezetők mind elzarándokolnak ájtatos arccal Jeruzsálemben a Jad Vásem Emlékközpontba – amiről a mainstream média riporterei szintén ájtatos arccal be is számolnak –, de egyik sem veszi a morális bátorságot ahhoz, hogy kimondja: a mártírok listája 1945 óta több tízezer bejegyzéssel gyarapodott. Vajon az arab/palesztin terror zsidó áldozatainak mikor lesz "emlékjel és név" állítva?

Tartok tőle, hogy csak évtizedekkel később - ha egyáltalán.

Addig is álljon itt a hét legutóbbi mártír neve, a Keren Hayesod magyar képviseletének leírása alapján. Köszönet Szegő Miklósnak az információkért. Az áldozatok:

• Eli Mizrahi és Nathalie Mizrahi Ziskin. Házaspár. Elit apja és négy testvére, Natalie-t édesanyja és nővére gyászolja. Eli és Nathalie hallották a fegyverlövéseket, gondolkodás nélkül rohantak kifelé, hogy segítsenek az áldozatokon. Meggyilkolták őket, miközben másokat próbáltak megmenteni.
• Raphael Ben Eliyahu hátrahagyta édesanyját, Violettát, feleségét, Tányát és négy gyermekét, akik közül az egyik megsérült a támadásban és a Hadassah Mount Scopus kórházba került.
• Asher Natan Morli, mindössze 14 évesen halt meg, hátrahagyta szüleit: Aharon Yosefet és Hayát, valamint 7 testvérét. Ashert késő este temették el. Temetésén nagyon sokan voltak olyanok is jelen, akik sohasem találkoztak vele.
• Shaul Chai 68 éves volt, három fia és egy lánya gyászolja.
• Ilya Sosonsky, mindössze 26 éves volt, szüleit, Dimitrit és Ellát, valamint 3 testvérét hagyta hátra.
• Irina Korlova, 59 éves, ukrán állampolgár, körülbelül hat éve dolgozott Izraelben, idősgondozóként,
• valamint a február 10-ei terrorgázolás két áldozata Alter Shlomo Laderman, 20 éves, két hónapja nősült meg és egy szombati ünnepre készülő 6 éves kisfiú. Ők meghaltak, de további súlyos sérültek, köztük gyerekek küzdenek az életükért a kórházakban.

És ha már az áldozatokkal szembeni érzéketlenségről van szó, ne felejtsük el, hogy ugyanettől a politikai és média elittől a hitvalló keresztények sem számíthatnak jobbra.

A német parlamentben a benyújtó AfD kivételével minden párt leszavazta azt az indítványt, amely az ISIS által tömegesen lemészárolt kopt keresztények kivégzésének napját az „üldözött keresztények emléknapjának” nyilvánították volna Németországban. 

Mi ez, ha nem amiről Jézus beszélt egykor: „Ékesgetitek az igazak síremlékeit, és ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében.” Tévedés azt gondolni, hogy a múltra emlékező könnyes szavak, drága emlékművek, a „soha többé” kiüresedő fogadalmai elegendőek, ha a jelen áldozataitól elfordítjuk a tekintetüket. A mi generációnk számára az erkölcsi mérce mindig az, hogy ma hogyan döntünk.