A New York Times legfrissebb tényfeltáró cikkében amerikai hírszerzési információkra hivatkozva azt állítja, hogy az Északi Áramlat 1 és Északi Áramlat 2 vezetékek elleni támadást tavaly egy ukránbarát csoport hajthatta végre. A titkosszolglati értesülés érdekes fordulatot ad azoknak a hónapok óta tartó nyomozásoknak, amelyek lényegében semmilyen érdemi felelősséget nem tudtak megfogalmazni a szabotázsakcióval kapcsolatban. 

Eleinte automatikusan Oroszországot érték a vádak a robbantással kapcsolatban, ám ezt a feltételezést hamar elengedte a közvélemény és a politika is: egyrészt nem tudták bizonyítani az állítást, másrészt logikát sem nagyon lehetett összefüggést felfedezni, hogy vajon miért érte volna meg az orosz félnek a saját vezetékét felrobbantani. 

Később felmerült a britek részvétele is a robbantásban, az orosz lapok egyenesen egy Liz Truss akkori kormányfőtől származó sms-ig jutottak, amelyet az állításaik szerint Washingtonba küldött a sikeres akció után, miszerint "végrehajtották" a küldetést. Ezt kategórikusan tagadta a brit és az amerikai kormány is. 

A legutóbbi fejlemény az Északi Áramlat ügyében Seymour Hersh Pulitzer-díjas újságíró terjedelmes oknyomozó riportja volt, amely teljesen egyértelműen Joe Bident, a norvég tengerészetet és a CIA-t tette felelőssé a vezetékek felrobbantásáért. Az írását számos kritika érte, mivel az semmilyen nevesített forrást nem tartalmazott, és még névtelenül is csak egy akciót jól ismerő kormányzati alkalmazottat hivatkozott. 

A cikk ennek ellenére nagy diplomáciai vihart kavart, mind Kína, mind Oroszország azt indítványozta a nemzetközi fórumokon, hogy vizsgálják ki az Egyesült Államok felelősségét a támadással kapcsolatban. Legutóbb még a magyar miniszterelnök és külügyminiszter is pedzegette, hogy az akciót végrehajtók megúszták a támadás utáni felelősségrevonást, ám ezt a déli vezetékkel kapcsolatban már nem tehetnék meg.

Még az Egyesült Államokban is komoly belpolitikai ügy lett a robbantásból, több közéleti fórumon résztvevők vonták kérdőre a politikusokat, hogy miért nem járnak a végére, hogy mi az igaz Seymour Hersh cikkéből, újságírók pedig a Fehér Ház sajtótájékoztatóin teszik fel ugyanezeket a kérdéseket. A Biden-kormányzat viszont rendre arra hivatkozik, hogy az európai hatóságok az illetékes nyomozó szervek ebben az ügyben, ezen vizsgálatok eredményei derítenek majd fényt az igazságra. A skandináv vizsgálódások azonban fekete lyuknak bizonyulnak, mert semmilyen lényeges fejleményt nem tartalmaznak a nyilvánosságra hozott nyomozati anyagok.

Amerikaiak és a titkosszolgálat kizárva?

Most viszont érdekes fejlemény az egész történetben a New York Times leleplező cikke: a lapnak amerikai tisztviselők nyilatkoztak azokról a titkosszolgálati jelentésekről, amelyek alapján egy ukránpárti csoport hajthatta végre a tavalyi terrorakciót az Északi Áramlattal szemben. A nyilatkozó politikusok ugyanakkor siettek leszögezni, hogy a jelentés nem szolgál olyan jellegű bizonyítékkal, mely szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, vagy a közvetlen munkatársai, esetleg ukrán kormányzati tagok részt vettek volna az akció kitervelésében és végrehajtásában. 

Már korábban is felmerült, hogy Ukrajnát, vagy a szövetségeseit vádolják a robbantással, mivel ezek a nemzetek már korábban is ellenezték az Áramlat megépítését, Joe Biden amerikai elnök korábban még sokat sejtetően azt is állította, hogy el tudják intézni, hogy az Északi Áramlat ne épüljön meg, ne üzemeljen. Moszkva nyilvánvalóan ezt az álláspontot osztja, szerintük az USA egyértelmű célja az volt, hogy leválasszák Európát az energiahordozók terén Oroszországból, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint ezzel lényegébben alárendelt szerepbe taszítva az európai nemzeteket, mert következmények nélkül, erőszakosan meghatározta, hogy azok kivel üzletelhetnek és kivel nem. 

A most nyilvánosságra hozott hírszerző jelentések szerint az elkövetők Vlagyimir Putyin orosz elnök ellenfelei voltak, de nem világos, hogy a csoportot milyen tagok alkották, illetve ki pénzelte, vagy rendelte el az akció végrehajtását. A New York Timesnak nyilatkozó tisztviselők azt nem akarták elárulni, hogy milyen természetű titkosszolgálati információgyűjtés történt az ügyben, illetve, hogy milyen szintű bizonyítékok vezették a jelentést írókat erre a következtetésre. Még azt a lehetőséget is nyitva hagyták, hogy akár az ukrán kormány és az ukrán titkosszolgálat is megrendelő fél lehetett. Azt viszont a jelentésben megerősítik, hogy nincsen semmilyen bizonyíték arra, hogy az orosz kormány állna a támadás mögött, amelynek helyreállítási költségeit a vizsgálatok félmilliárd dollárra becsülnek. 

A tisztviselők azt mindenesetre megjegyezték, hogy a jelentések alapján az elkövetők ukrán, vagy orosz nemzetiségűek lehettek legnagyobb valószínűség szerint, vagy akár a kettő kombinációja. Két forrás a New York Timesnak azt hangsúlyozta, hogy amerikai, vagy brit állampolgárságú személyek nem érintettek az ügyben. A jelentés arra is kitért, hogy szakképzett mélytengeri búvárok hajtották végre a támadást, és a robbanóanyagok elhelyezését, akik viszont nem a hadsereg, vagy a titkosszolgálat tagjai. 

A hírszerzés és a nyilatkozó politikusok is megjegyzik, hogy amennyiben az ukrán kormány érintettségére fény derülne, az komolyan befolyásolná a német-ukrán kapcsolatokat és közvetve az uniós-ukrán kapcsolatokat is.