Azt, ami az elmúlt napokban Veszprémben történt, azok is nehezen dolgozzák fel, akik a hírekből értesültek a tragédiáról. Belegondolni sem jó, hogy a közvetlenül érintettek min mentek keresztül Marian Cozma meggyilkolása és két társa megsebesítése kapcsán. Fokozottan igaz ez a csapattársakra, akiknek ráadásul a soron következő Bajnokok Ligája találkozójukra is készülniük kellett. Nem véletlen, hogy az MKB-Veszprém gárdája a tragédia másnapján képtelen volt edzeni, elmondásuk szerint kibeszélték és kisírták magukat. Kedden némi focival próbálták mozgatni a csapatot. Kézilabda csak szerdától kezdődhetett, ám a felkészülést megszakította a temetés napja, ugyanis az összes játékos ott akart lenni vezetőikkel együtt a bukaresti szertartáson. Itt már bárki számára világos lehetett, hogy ez a társaság emberségből példát mutat.
A sport oldaláról nem tudhattuk, mit hoz a hétvégi mérkőzés, hiszen az ellenfél, a spanyol León csapata, a világ egyik legjobb bajnokságának élmezőnyéhez tartozik.
A mérkőzést megelőzően egy szurkolók által szervezett emlékmenet vonult át a városon a gyilkosság helyszínétől a csarnokig. A szervezők mindenkit kértek, hogy a felvonulás politikától mentes, csendes legyen. Milyen érdekes, hogy ha ezt a szurkolói klub kéri az emberektől, mindenki kötelező érvényűen betartja, mert a 4-5 ezres tömeg, amelyik a viharos szélben fontosnak tartotta, hogy részt vegyen a megemlékezésen, szintén példát mutatott, talán az egész magyar közéletnek. Nemcsak a sportbarátok érezték szükségesnek a tiszteletadást, hanem a város többi polgára is. Ebből is látszik, hogy a kézilabda nagyon más, mint a futball – és nem csak a labda mérete és az eltérő játékszabályok miatt.
Aki járt már nemzetközi mérkőzésen, láthatta, hogy a különböző csapatok drukkerei gyakran az ellenfelek mezeit és sálait is viselik, és kerítés nélkül tudnak egymás mellett végignézni, szurkolni meccseket. A szünetben pedig együtt söröznek, sztoriznak, miközben a kivetítőn megjelenő fotókon mulatnak, amin az összeborulások láthatók. A hazai mérkőzéseken egyszerű szurkolóként sokáig nem volt teljesen érthető, miféle zöld-sárga zászló lobog sok MKB-ultrán. Azután kiderült, hogy a Celje szurkolói rendszeresen ellátogatnak Veszprémbe, hogy buzdítsák a Mocsai-alakulatot – persze, ha éppen nem ellenük játszik a csapat.
