Csollány Szilveszter olimpiai bajnok tornász 2022. január 24-én, életének 51. évében elhunyt.
A bajnok szimpatikus, laza, közvetlen, harminc éves fiatalember. Bohém és vagány. Hamiskás mosolya magabiztosságot, hihetetlen erőt és kitartást sugall. Ezek a tulajdonságok kellettek ahhoz, hogy huszonöt év után mindenki úgy hívja: a gyűrűkirály.
Pedig sportolói pályafutása cseppet sem volt zökkenőmentes. Ötévesen Győrben kezdett el tornázni. Tizenegy éve került be tartalékként a válogatottba. Végül stabil tag lett, de 1993-ban kihagyták a csapatból: mondván, túl önfejű, balhésember. Majd eredményeivel, formájával újból helyet követelt magának a legjobbak között. Rengeteg világversenyen indult, ám az 1998-as szentpétervári Európa-bajnokságot kivéve soha nem tudott a dobogó legfelső fokára állni. Neki mindig a második vagy a harmadik hely jutott. Közben három évig az Egyesült Államokban élt, ahol edzősködött és készült a versenyekre. Itthon ebben az időben az a hír járta: Csollány Szilveszter elhízott, nem is tréningezik rendesen. Ezek a hangok eljutottak Szilashoz is, akinek a mendemondák erőt adtak ahhoz, hogy bizonyítson. Keményebben edzett, mint valaha. Ennek eredményeként a következő világbajnokságon ezüstöt szerzett, majd az atlantai olimpián második lett. Aztán négy év múlva, 2000. szeptember 24-én Sydneyben a földkerekség tudtára adta: ő nem lesz többet örök második. Csak első.
A világ legjobb gyűrűgyakorlatát több millióan könnyezték meg Magyarországon. A leugrást követően Szilas beleállt a talajba, mint a cövek. Ő már akkor tudta: ez az ő nagy napja. Az a nap, ami mindenért kárpótolta. Az a nap, ami elfeledtette vele az edzések gyötrelmét, a véres, húsig lekopott tenyerek fájdalmát, a kétkedők vészjósló szavait. A magyar riporterek önkívületben ordították: Csollány Szilvesztertől az érmet nem vehetik el a pontozók! Nem is vették. Szilas izzadságcseppjei negyed század után arannyá változtak Sydneyben.
