100 éve, 1924. január 21-én halt meg Gorkij városában Vlagyimir Iljics Lenin, akinek az élete a 20. századi diktátorok közül alighanem a legtalányosabb. Ennek apropóján teljes terjedelmében elérhetővé tettük korábban megjelent cikkünket. A témáról készült friss podcastünket itt hallgathatják meg:
„Elvtársak! A körzeteikben zajló parasztlázongásokat le kell verni. Járjanak el kíméletlenül! Intézzék úgy, hogy a lakosság több száz versztányi körzetben tanúja legyen a megtorlásoknak, reszkessen és adja tovább a hírt, hogy a bolsevikok minden vérszomjas kulákot megölnek. Akasszanak fel haladéktalanul (úgy, hogy az emberek lássák) legalább száz ismert kulákot, gazdag embert, vérszopót. Tegyék közzé a nevüket. Kobozzák el tőlük az összes gabonát. Táviratozzanak, hogy megkapták-e az üzenetem, és hajtsák végre ezeket a parancsokat. Lenin. Utóirat: Találjanak még néhány igazán kíméletlen embert.” (Távirat a penzai bolsevik kormányzóság vezetőinek, 1918. augusztus 11.)
Kevés saját névvel ellátott likvidálási parancs maradt fenn Lenintől, és ezeket – a fenti távirathoz hasonlóan – szigorúan titkosították a szovjet hatóságok. Az utasítások kíméletlen hangneme és a brutális önkény ugyanis még a későbbi sztálini zsarnoksághoz mérten is megdöbbentő. Szó sincs bármiféle igazságszolgáltatásról, nincs még látszatra sem bármi jogi kerete a megtorlásnak, sőt a célszemélyek meghatározása (kulák, gazdag ember, vérszopó) is olyan, hogy a fegyveres osztagok szinte bárkire ráhúzhatták. A kivégzéseket sem a sztálini időszakra jellemző éjszakai sötétben, pincék, börtönök, erdők mélyén kellett végrehajtani, hanem minél látványosabban, nappal, hogy mindenki rettegje a bolsevikokat. Ezzel megszületett a modern kori politikai terrorizmus, ami pusztító hatással volt a következő évtizedek történelmére.
hetilap
