Peetjie Engels egy holland kisvárosban, Limburgban él, de beutazta már az egész világot. Különféle zenei gálákra hívják, mert kiválóan klarinétozik. Egy női karban is énekel, úszóversenyekre jár, több táncszakkör tagja, rengeteget biciklizik, autózik, na és persze a munka: diplomás dajka egy helyi óvodában.
Peetjie Engelsnek – ma már abszolút mellesleg – Down-szindrómája van.
Egyszerű angolsággal, de választékos szókinccsel társalog.
„Nagyszerű életem van: dolgozom, táncolok, rajzolok, és a barátaim számát sem tudom… Boldog vagyok.
HírdetésHírdetéshetilap
"Nem luxuscikk, nem státuszszimbólum, hanem feladat" - A Down-szindrómás babák is megérdemlik az életet„Amikor Down-szindrómás kislányunk, Blanka kétéves volt, és egy játszótéren homokozott egy átlagos kortársával, a játszótárs anyukája hosszan figyelte őt. Majd megrendülve mondta nekünk, hogy amikor elvetette a Down-szindrómás babáját, neki nem mondták azt, hogy akár ilyen szép, életrevaló gyereke is lehetne. Ehelyett elhitették vele, hogy egy szörnyszülöttet hordoz, és egyhangúlag terhességmegszakítást javasoltak neki. Látszott rajta, hogy neki ez nem volt sima ügy. Meggyőződésem, hogy jó lett volna, ha időben találkozunk – ezen dolgozik a Down Egyesület is” – mondja Tóth Ágnes szülész-nőgyógyász. (2016. 04. 22.)Nem adják fel: fogyatékkal élők küzdelme a lakhatásértNem könnyű ma fiatalon lakáshoz jutni, de mondhatni, lehetetlen küldetés ez a fogyatékkal élők számára. Így válhat bevett gyakorlattá, hogy valaki előbb kerül idősotthonba, mint a szülei. A felnőtt fogyatékos emberek lakhatási krízisén szeretne segíteni a Nem Adom Fel Alapítvány.
