Az örmények kereszténységhez való viszonya az apostolok idejére nyúlik vissza, hiszen örmény, asszír, görög és latin nyelvű történelmi források bizonyítják, hogy
Tádé és Bertalan apostol is hirdette Arménia területén a Jézus Krisztus haláláról, feltámadásáról és mennyei főpapi tevékenységéről szóló örömhírt. Majd szolgálatuk befejeztével mártírhalállal pecsételték meg a Messiásról szóló tanúvallomásukat.
Az apostolok szolgálata után, több évtizedes keresztényüldözést követően, III. Trdat örmény király csodával határos megtérése révén i. sz. 301-ben Örményország vált az első olyan nemzetté a történelemben, amelyik hivatalosan, állami szinten vette fel a kereszténységet. Saját nemzeti keresztény irányzatuk, az Örmény Apostoli Egyház végül nem ment be sem Róma, sem Bizánc fősége alá, hanem megmaradt nemzeti keretek között.
Arménia egész történelme során birodalmak ütközőzónáját képezte. Az 1555-ös amasziai békeszerződés értelmében az örmény területeket az Oszmán Birodalom és a Perzsa Birodalom osztotta fel egymás között. Jelen cikkünkben az Oszmán Birodalomban élő örmények történetével foglalkozunk.
